Megemlékezünk a római zsidók II. világháború idején történt deportálásáról.
Lk 11,42–46. Elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb
42De
jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és
minden veteményből, de elhanyagoljátok Isten ítéletét és szeretetét.
Ezeket meg kellene tenni, és amazokat sem elhanyagolni.
43Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon.
44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.«
45Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: »Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.«
46Ő
ezt felelte neki: »Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen
terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek
a terheket.
Egy törvénytudó hallja Jézus kemény szavait, melyek a farizeusi szertartások ellen szólnak, és kijelenti, hogy Jézus ezzel őt és társait is megsérti. Olyan ember reakciója ez, aki egyáltalán nem érzi szükségét annak, hogy megváltozzon; hogy mélyebben megértse, mit kíván tőle Jézus. Megelégszik a betűkkel és a külsőséges vallásgyakorlattal, anélkül hogy magáévá tenné az Isten és Izrael közötti szövetség lényegét és szellemiségét. A későbbiekben Pál apostol azt írja a korintusiaknak: „…a betű öl, a Lélek pedig éltet.” (2Kor 3,6) Jézus leleplezi a farizeusok és az írástudók bűnét: miközben a nép tisztelettel tekint rájuk, mert tőlük vár vezetést és iránymutatást, viselkedésük valójában hamis és ostoba. Ez az oka tehát Jézus szigorú ítéletének. Az emberek megbíznak bennük, útbaigazítást kérnek tőlük, mert vezetőknek „látszanak”, miközben semmibe veszik azt, ami igazán fontos, az igazságot és az Isten szeretetét. Igaz, hogy befizetik a templomadót, és hagyják, hogy a zsinagógában tiszteletben részesítsék őket, de a valóságban olyanok, mint „a rég beomlott sírok”: üresek, belül nincs bennük élet. Rideg szigorukkal nehéz terheket tesznek az emberek vállára, ám ők maguk semmit sem akarnak és tudnak átvállalni tőlük. Ezt a hamisságot, ezt a hazug kétszínűséget bélyegzi meg szigorúan Jézus. A háromszoros „jaj nektek” szigorú figyelmeztetés mindenki számára, így a mi számunkra is, amikor könyörtelen bíróként, lelkiismeretlen és magabiztos kiskirályként viselkedünk, kihasználva azok jóhiszeműségét, akik épp olyan testvért keresnek, akire rábízhatják magukat a lelki növekedés útján.
Imádság a szentekkel
