Antiochiai Szent Ignác (†107) püspök emléknapja: halálra ítélték, Rómába vitték, és ott vértanúhalált halt.
Lk 11,47–54. Ennek a nemzedéknek számot kell adnia
47Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. 48Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. 49Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, 50hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, 51Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. 52Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.«
53Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni. 54Azt lesték, hogy beszédeiben valamin rajtakapják.
Olvassuk figyelmesen Jézusnak az írástudókhoz és farizeusokhoz intézett szavait, és mélyen gondolkodjunk el róluk. Az evangélium mindenkitől azt kéri, hogy legyünk felelősek egymásért, különösen a szegényekért. Minden hívőnek kötelessége felelősségteljesen és figyelmesen szeretni embertársait. Ez egyszersmind jogot is jelent, főleg a szegények számára, jogot ahhoz, hogy szeressék és védelmezzék őket. Egyfajta nemzedéki felelősség, ami azt jelenti, hogy senki sem vonhatja ki magát az események alól, melyek saját korában történnek. Ezért mi is közösen vagyunk felelősek, természetesen mindenki a maga módján, azokért, akik körülöttünk vannak Az Egyháznak és minden egyes hívőnek nagy felelőssége, hogy olyan nyelven hirdesse az evangéliumot, amit az adott generáció megért. A maga módján mindenki felelős a körülötte élőkért, azért, hogy a szeretet növekedjék a társadalomban, melyben él. Ezért mi is társfelelősök vagyunk, természetesen mindenki a maga módján, a körülöttünk élőkért. A keresztény közösség testvérei között kölcsönös a felelősség. A keresztény közösség testvérei között kölcsönös felelősség van. Úgy is mondhatnánk, hogy a közösségben mindenki része a nyájnak és a pásztoroknak is. Ebben az értelemben meghaladjuk azt a klerikális elképzelést, amely a közösségért való felelősséget kizárólag a papságra hárítja. Nem, Isten családja pontosan egy család, és mindenki őrzőként vigyáz a másikra. Káin válasza: „talán őrzője vagyok testvéremnek?” (Ter 4,9) bizonyosan nem a családi szellemben hangzik el. És mindannyiunknak figyelnünk kell a „prófétákra”, az Isten által küldött emberekre, akiket időről időre elküldenek, hogy felrázzák alvó lelkiismeretünket. Számot kell majd adnunk arról, hogy mit tettünk a Szentírásban található próféciákkal és a prófétákkal, akiket az Úr továbbra is küld a világba. Még az írástudóknál és farizeusoknál is nagyobb büntetést kockáztathatunk: hány próféta és mártír tett tanúságot a múlt században és a közelmúltban is Isten elsőbbségéről, akár a halálig is! Számtalan tanúságtételt és számtalan ajándékot kaptunk, sok-sok fivért és nővért, akik szeretettel és jósággal fordultak felénk. Ők azok, akik megnyitották előttünk a szeretet evangéliumának útját. Az Úr arra kér minket, ne zárkózzunk magunkba, hanem hagyjuk, hogy vezessen minket és megváltoztassa a szívünket.
Imádság az Egyházért