Lk 17,20–25. Isten országa közöttetek van
A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.
Jézus elhozza Isten országát a földre, de nem „szembetűnő” módon, azaz nem lenyűgöző, látványos formában. Valójában senki sem mondhatja, hogy „itt van” vagy „amott” van ez az ország, hiszen az lelki, belső természetű. Jézus az üdvösség „új korszaka”. A mennyek országa, vagyis az az ország, ahol a szeretet és az irgalom „uralkodik”, éppen Isten Fiának földre jövetelével kezdődik: gyógyító tevékenysége és igehirdetése harcol a gonosz ellen, amely egyre inkább teret veszít, míg végül Jézus halála és feltámadása által végső vereséget szenved. Ezért mondhatja Jézus, hogy Isten országa „közöttetek van”, vagyis azok között, akik hallják és tettekre váltják[PS1] [PS2] [PS3] az ő szavát. Ha részesei vagyunk országának, az álomnak, amely a világnak az ördög és a gonosz hatalma alóli felszabadításáról szól, az szenvedéssel és fájdalommal is jár, elsőként magának Jézusnak. Ezt jelentik Jézus szavai: „A mennyek országa (…) erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.” (Mt 11,12) A jó és a rossz között tehát szüntelen harc dúl. Jézus végleg legyőzte a gonoszt, amelynek mégis mintha tovább rángatózna a farka. Azokban a napokban – mondja Jézus közvetlenül a tanítványokhoz és már nem a farizeusokhoz szólva –, amikor a megpróbáltatás kemény lesz, a tanítványok szeretnék látni „az Emberfiának egyetlen napját”, vagyis szeretnének némi vigasztalást. De nem lesz ilyen. Nem hagyhatják el a Mestert, hogy a színre lépő hamis bálványokat kövessék. Nem szabad „itt” vagy „amott” keresniük a Messiást. Jézus marad az egyetlen Úr, és egyedül őt kell követniük. Az evangélium rendíthetetlen marad, olyan, mint a „cikázó villám”, amely „az ég egyik szélétől a másikig villan”; kinyilatkoztatása áthatol a világ sötétségén, és felfedi Jézus arcát.
Imádság az Egyházért
