Lk 19,1–10. Zakeus megtérése
1Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.
2Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,
3szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.
4Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5Amikor
Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki:
»Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«
6Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.
7Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!«
8Zakeus
azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a
szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok
helyette.«
9Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.
10Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«
Jézus arra tanít minket, hogy figyelmes szeretettel nézzünk körül, amely nem ítélkezik, nem vesz semmit magától értetődőnek, és mindig talál okot a reményre. Zakeusról senki nem feltételezett semmi jót: gazdag ember volt, ma azt mondanánk, „megvalósította önmagát”, még ha nem is becsületes úton. Alacsony is volt, kis termetű, talán szűkkeblű is, akinek csak a saját dolgai jártak a fejében, a saját ügyeivel volt elfoglalva, gátlástalanul halmozta fel javait, bizonyára még lopott is. Mit lehet egy ilyen embertől remélni? Még több csalást? Mit fog csinálni Jézus a házában? Erre gondolhatott az a sok jóakaró, aki méltatlankodni, „zúgolódni” kezdett. A „zúgolódás”, a „pletyka”, a „fecsegés” azoké, akik csak a rosszat látják, és könnyű beleesni abba a hibába, hogy megszólunk másokat, mert a bűnösök előtt könnyű igaz embernek érezni magunkat. Jézus akkor Isten szemével nézett Zakeusra, megvetés nélkül, csak szeretettel. „Ma a te házadban kell megszállnom.” Ez az örömhír Zakeusnak, ez az ő evangéliuma, és a miénk is, mert ezek a szavak azt juttatják eszünkbe, hogy nekünk is szükségünk lenne arra, hogy Jézus a mi házunkban, a mi szívünkben, a mi életünkben szálljon meg. Az igazi bűn az, ha nem szeretünk. Az evangélium, az örömhír pedig az, ha elmondjuk, hogy Isten mindenkit szeret, és a házunkba akar jönni. Jézus betért Zakeus házába, hogy Zakeus is megismerje a szeretetet, hogy érezze, őt is szereti valaki. Jézus Zakeussal akar vacsorázni, a Biblia szerint pedig együtt vacsorázni valakivel azt jelenti, hogy bensőséges viszonyba kerülünk vele, életének részei leszünk. Gyakran nehéz elképzelnünk, hogy Isten ott van az életünkben, hibáinkkal, tévedéseinkkel, bűneinkkel együtt! Jézus semmit nem ró fel Zakeusnak: „elnéző volt az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak” (vö. Bölcs 11,23). Nem ítélkezik felette, elmegy hozzá, és kéri, hogy vacsorázzanak együtt, kéri, hogy ossza meg vele az életét úgy, ahogy van, a bűneivel együtt, mert meg akar neki bocsátani. Lehet, hogy Isten még arra vár, hogy beengedjük a szívünkbe, és velünk vacsorázhasson. A vele való találkozás örömében pedig nem nehéz „vagyonunk felét a szegényeknek adni, és ha valakit valamiben megcsaltunk, négyannyit adni helyette”.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
