NOVEMBER 29., PÉNTEK

  

Lk 21,29–33. A rügyező fügefa

 

Példabeszédet is mondott nekik: »Nézzétek a fügefát és a többi fát. ³⁰Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³¹Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. ³²Bizony, mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. ³³Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

 

 

Ez az evangéliumi részlet Lukács evangéliuma eszkatológiai beszédének utolsó perikópájához tartozik. És bizonyos értelemben összekapcsol bennünket Jézus gondolataival, akinek „utolsó napjai” közelednek. Ő tudatában van ennek, és készül megélni őket, hogy az Atya akaratát beteljesítse. És nem mulasztja el figyelmeztetni a tanítványokat, hogy ők is tisztában legyenek azzal, milyen időkkel kell szembenézniük. Mondhatnánk, hogy a konfliktusok, háborúk, igazságtalanság, betegségek, éhínség és annyi más tragédia által szétszaggatott, összetett világunkban Jézus minket is figyelmeztet, hogy ne hagyjuk, hogy a félelem és a magunkba fordulás eluralkodjon rajtunk, mert ennek az lenne a következménye, hogy beletörődünk a gonosz hatalmába. Jézus azért jött, hogy megmentsen bennünket mindenféle szolgaságtól, a rosszba való beletörődéstől. Jelenlétével új időszak vette kezdetét, a gonosztól való megszabadulás és az üdvösség korszaka. Ő az új világ hajnala: az ő élete, az ő szeretete, az ő csodái, az ő feltámadása azok a rügyek, amik az új tavasz beköszöntét jelzik az emberi történelemben. Ezért buzdítja a tanítványokat: „Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.” Ha az evangéliumot olvassuk, és Jézus művén elmélkedünk, megértjük, hogy kezdetét vette az új világ, Jézus világa. Ha a szeretet számtalan jelére tekintünk – legyenek bár kicsinyek, mint a rügyek –, észrevesszük, hogy bennük már jelen van az új jövő, az a jövő, amit az evangélium fémjelez. Jézus szakadatlanul ennek az új jövőnek az érlelésén és növelésén munkálkodik. Ahol kihajt a szeretet, ahol megmutatkozik a megbocsátás, ahol felnövekszik az irgalmasság, ahol gyakorolják a párbeszédet, és ahol kezdetét veszi a béke, ott már kibomlottak Isten országának rügyei.

A Szent Kereszt imádsága