Lk 21,1–4. A szegény özvegyasszony adománya
Aztán föltekintett, és látta, hogy a gazdagok hogyan
dobják adományaikat a templom kincstárába. 2Látott egy szegény özvegyasszonyt
is, aki két fillért dobott be. 3Akkor így szólt: »Bizony, mondom nektek: ez a
szegény özvegy többet adott mindenkinél. 4Mert azok mindnyájan a fölöslegükből
adtak adományokat; ő pedig a maga szegénységéből odaadta mindenét, amije csak
volt: egész megélhetését.«
Jézus továbbra is a templomban van, és óva inti hallgatóságát az
írástudók magatartásától, akik imádságokkal büszkélkednek, de elnyomják az
özvegyeket. Beszéd közben észrevesz néhány gazdag embert, akik tekintélyes
adományukkal keltenek feltűnést, meg egy szegény özvegyasszonyt, aki szinte
lopva dobja be a templom perselyébe aprópénzét, két fillért. Ez az asszony
mindenét odaadta Istennek, semmit nem tartott meg magának. Tettét valóban nem
a számítás vezérelte, egyedül az Isten iránti szeretet. Ez az asszony tényleg
szereti Istent, teljes szívéből, minden erejével, teljes valójával: annyira
szereti, hogy mindent, egész megélhetését odaadja neki. A szeretet teszi
elévülhetetlenné ezt a gesztust, ahogyan örök érvényt szerez minden szó és
minden jó cselekedet, mely a gyöngék és a szegények felé irányul. Ami az
emberek számára jelentéktelennek tűnik, azt Isten örökkévalóvá teszi. Meg kell
jegyezni, hogy az alamizsnára szánt adományokat, amiket a templom perselyébe
tettek, a szertartások szervezésére, a papok megélhetésére és a szegények
megsegítésére költötték. Ez a szegény özvegyasszony tehát felelősnek érezte
magát azért, hogy támogassa a szertartásokat és a szegényeket. Ezt fontos
hangsúlyozni, nehogy hamis képet alkossunk, és élesen elkülönítsük azokat, akik
adnak, azoktól, akik kapnak. A szegény özvegyasszony felelősséget érez,
hogy annak is segítséget nyújtson, aki még nála is szegényebb. Úgy is
mondhatnánk, hogy a szegényeket is nevelni kell, mint mindannyiunkat, hogy
segítsenek azoknak, akik még náluk is szegényebbek. Egyszóval senki sem annyira
szegény, hogy ne tudna segíteni valaki máson, aki még nála is szegényebb. Egyfajta
körkörösség figyelhető meg a kölcsönös segítségnyújtásban: akinek több van,
segít azon, akinek kevesebb jutott. A szeretet nem sorol kategóriákba
minket, éppen ellenkezőleg, a kölcsönös szolidaritásban egyesít, ahol nincs
különbség a segítő és a megsegített ember között. Jézus, amikor ezt a
szegény özvegyasszonyt állítja példaként mindenki elé, azt mondja, hogy a
szegények evangelizálnak minket. Azt hisszük magunkról, hogy egészségesek
vagyunk, de ők megértetik velünk, hogy milyen gyengék vagyunk, milyen kevesek.
Főleg abban segítenek, hogy megértsük, mik is vagyunk Isten előtt: szegény
szeretetkoldusok. Nagy Szent Gergely pápa és vele együtt az Egyház hagyománya
arra emlékeztet bennünket, hogy a szegények, akiknek segítettünk, a
legtekintélyesebb közbenjáróink Isten előtt.
Imádság a szegényekért
