A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
A vatikáni Szent Péter-bazilika és a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika fölszentelésének emléknapja
Lk 18,35–43. A jerikói vak
35Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.
36Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.
37Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.
38Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!«
39Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!«
40Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
41»Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!«
42Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.«
43Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.
Jézus útja végéhez közeledik. Már Jerikó közelében jár, ez az utolsó város Jeruzsálem előtt. Úgy tűnik, az evangélista siettetni akarja a jeruzsálemi bevonulást. A városkapu előtt egy vak ember alamizsnát kéreget. (Márk evangéliumából a nevét is ismerjük, Bartimeusnak hívják.) Mikor a nagy zajt meghallja, megkérdezi, mi történik. „Hírül adják” neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. Ennek az embernek szüksége van valakire, aki beszél neki Jézusról, mert ő maga nem lát. Valójában mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy valaki beszéljen nekünk Jézusról, mert önmagunkba, a saját kis világunkba bezárkózva olyanok vagyunk, mint a vakok. Nemcsak azért nem látunk, mert nehezen fordítjuk el tekintetünket önmagunkról, hanem – a történet értelme szerint – anélkül, hogy az Egyház beszélne nekünk Jézusról, nem tudnánk őt meglátni. Ezért aztán a férfi rögtön kérlelni kezdte, szinte kiabált. Nos, az a vak ember, aki hallja, hogy „hírül adják” neki Jézus közeledését, megérti, hogy az közeledik, aki megmentheti őt, ahogy senki más nem tudná. Hány ember lépteit hallotta már, akik elmentek mellette, talán még némi pénzt is dobtak neki, majd továbbmentek! Ezen a napon a vak ember megértette, hogy Jézus nem megy el mellette, és hogy meg tudja gyógyítani. A Jézus és köztünk történő közvetlen találkozás meghozza a gyógyulást. Jézus, mintegy annak elismeréseként, hogy a férfi kezdeményezte a találkozást, így szól a vakhoz: „Láss! Hited megmentett.” A vak ember újra lát, és először is – micsoda kegyelemben volt része! – meglátja Jézust, azt a gyengédséggel és szeretettel teli arcot. Ez a találkozás szíven üti. A szívével is meglátta őt, és valóban követni kezdte. Nem marad egymagában, magányosan, hogy élvezze a gyógyulást. Nem, megérti, hogy részt kell vennie a világ gyógyításában is, hogy az emberek meglássák Isten irgalmasságát, és megtérjenek hozzá. Ez a vak ember a hívő ember képe. A hívőé, aki felismeri saját vakságát, hittel kéri az Urat, és hagyja, hogy az Úr meggyógyítsa, és arra hívja, hogy kövesse a Mestert. Példaként szolgálhat mindannyiunk számára.
Imádság a békéért
