Lk 20,27–40. Isten nem a holtaké, hanem az élőké
27Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: 28»Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. (MTörv 25,5-6; Ter 38,8) 29Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. 30Előbb a második, 31majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. 32Végül meghalt az asszony is. 33A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.« 34Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. 35Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, 36hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai. 37Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’mondta. (Kiv 3,6}<fs) 38Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.« 39Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.« 40És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.
A szadduceusok nem hisznek a feltámadásban, „realista” és „materialista” emberek, akik igazán csak abban hisznek, amit látnak és amiről azt hiszik, hogy ellenőrizni tudják, törvénnyel foglalhatják keretbe. Ezért polemikusan felvetnek Jézusnak egy kérdést, egy hipotetikus „esetet”, egy asszonyét, aki megözvegyülve a törvény szerint újra férjhez megy: a halála után melyiküknek lesz a felesége? Ezek az emberek a törvény, a szabályok szemével olvassák az életet, tagadják a feltámadást, vagyis azt hiszik, hogy a halál mindennek a vége, és úgy vélik, hogy ez a törvényből és a bizonyosság szabályából könnyen bizonyítható. Ha nem hiszünk a feltámadásban, az azt jelenti, hogy nem hiszünk a reményben, beletörődünk, hogy semmi sem változhat: hányszor válik a mi törvényünkké is az a gondolat, hogy lehetetlen a változás? Ha nem hiszünk a feltámadásban, akkor a gonoszság és a halál törvénye látszólag mindig győzedelmeskedik. Jézus nem enged ennek a törvénynek, hanem a hit realizmusával válaszol. A szadduceusok hisznek a törvényben, de nem tudják, hogyan tekintsenek az életre. Ismerik az „eseteket”, de nem tudnak válaszokat adni. Jézus tehát a szadduceusoknak válaszolva az ellenkezőjét mondja nekünk: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek”, (azaz mindent szokásként, az érzelmeket pedig birtoklásként élik meg), „Akik pedig – folytatja Jézus – méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, (…) az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.” Lehetséges egy másik világ, van egy másik világ azon túl, amelyikben mi élünk. A feltámadás olyan élet, amely nem ér véget, ablak az örökkévalóságra, ahol már nem az emberi törvények szabályozzák a férfi és nő közötti kapcsolatokat, hanem csak Isten szeretete, egy apa szeretete a gyermekei iránt. Túl gyakran fogadjuk el, hogy csak ennek a világnak a gyermekei vagyunk, és e világ abszurd törvényeinek gyermekei, amelyek elválasztanak, megkülönböztetnek, kirekesztenek. Ma Jézus arra kér bennünket, hogy kezdjünk el a feltámadás gyermekei lenni, és kezdjünk „angyalokként” élni, akiket azért küldtek a világba, hogy gondoskodjunk testvéreinkről, hogy felépítsünk egy „máshol”-t ahhoz a világhoz képest, amelyben élünk.
Előesti imádság
