Lk 19,45–48. Jézus megtisztítja a templomot
Jézus, mikor megérkezik a szent városba, a templom felé veszi útját. A templom falai között dobog Jeruzsálem szíve; ez az a hely, ahol Isten jelen van, a hely, ahol Izrael hite és történelme beteljesedett. Ám a világi szemlélet, a haszonlesés és az anyagi javak kergetése elárasztotta az Istennek és az imádságnak szentelt helyet. Isten háza piactérré változott, mindenféle ügyes-bajos dolgok, adás-vevés színterévé. Mondhatni, a templom a világi állapotok jelképévé vált, olyan hellyé, mely maga is az anyagiasság rabszolgaságában sínylődik; ahol az élet olyan, mint a piac, ahol árucsere folyik. Az életben sokaknak ma is csak az eladás és a vétel, a szerzés és a fogyasztás számít. Semmi más. Úgy tűnik, hogy az életben az ingyenesség dimenziója eltűnt, sőt egyenesen száműzték, és ezt még jó dolognak is tartják. A piac törvénye lett az új vallás, a maga templomaival, szertartásaival, oltáraival, melyeken minden föláldozható. Jézust felháborította a látvány, és kiáltozva elzavarta az árusokat: „házam az imádság háza”. Az egyetlen igazi kapcsolat, az egyetlen, aminek létjogosultsága van az életben: az Isten és a testvérek iránti, viszonzást nem váró szeretet, mely Isten valódi jelenlétének színterévé tud válni minden városban. Isten számára a szívünkben kell helyet kialakítani. Jézus kiűzi az árusokat a templomból és kiűzi a szívünkben jelen lévő anyagias szellemiséget is. Ezután újra hirdeti nekünk az evangéliumot. Az evangélista azt írja, attól kezdve Jézus ott marad a templomban, és mindennap hirdeti az evangéliumot. Az a hely – és azt kívánjuk, hogy a mi szívünkkel is ez történjen – újra az irgalmasság és a szeretet szentélyévé vált.
A Szent Kereszt imádsága
