Megemlékezünk a Santa Maria in Trastevere bazilika fölszenteléséről. Ebben a templomban imádkozik minden este a Sant’Egidio közösség.
Lk 17,26–37. Az Emberfia napja
Jézus arra inti a tanítványokat, hogy „azon a napon” és „azon az éjszakán” legyenek éberek. Az éberség azt is jelenti, hogy megszabadulunk a hagyományainkhoz és a dolgokhoz való ragaszkodástól. Igen, a világtól, a „dolgoktól”, a vagyontárgyainktól való elszakadás elengedhetetlen ahhoz, hogy a szívünkbe tudjuk fogadni az Isten országát. Az elszakadásnak azzal kapcsolatban is be kell következnie, amit a legnagyobb kincsünknek tartunk: az életünkről van szó, melyet igazság szerint gyakran eltékozlunk vagy eldobunk. Jézus jól megvilágítja, hogy mi az üdvözülés útja, vagy ha úgy tetszik, azt, hogy hogyan érthetjük meg létezésünk értelmét. „Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.” Mit is jelent ez? Lukács evangélista már a korábbiakban is idézte ezeket a szavakat, azzal a kiegészítéssel, hogy „értem” (vö. Lk 9,24). Életünket így őrizhetjük meg, sőt tehetjük naggyá. Ha az Úrral maradunk, vele együtt gyűjthetjük be országának gyümölcseit. De az olyan ember, aki magába zárkózik, és csak önmagának él, mindent eltékozol, és nem gyűjt semmit. Amikor eljön a kijelölt nap – mondja Jézus ismét –, nem a hovatartozás számít, hanem az, hogy Jézust és az ő művét választottuk-e. Minden attól függ, mire irányul a szívünk.
A Szent Kereszt imádsága
