A Pannonia provinciában, Savariában született Tours-i Szent Márton (†397) püspök emlékezete: megtérésekor megosztotta a köpenyét egy koldussal; a szerzetesek és a szegények atyjává lett.
Lk 17,1–6. Uram, növeld bennünk a hitet
1Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat.
2Jobb
lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék,
mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.
3Vigyázzatok magatokra!
Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki!
4Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.«
5Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: »Növeld bennünk a hitet!«
6Az
Úr ezt felelte: »Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és
ennek az eperfának azt mondjátok: ‘Szakadj ki tövestől és verj gyökeret
a tengerben!’, engedelmeskedni fog nektek.
7Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ‘Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?’
8Nem
azt mondja-e neki inkább: ‘Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és
szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad
is’?
9Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt?
10Így
ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok:
‘Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk
volt!’«
11Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.
12Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban,
13és hangosan kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!«
14Amikor
meglátta őket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a
papoknak!«Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak.
(Lev 13,49}<fs)
15Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent,
16és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt.
Jézus arra kéri a tanítványait: „Vigyázzatok magatokra.” Minden tanítvány számára elsődleges feladat, hogy őrködjön önmaga, a viselkedése, az evangéliumhoz való hűsége fölött, de még inkább azok számára az, akik lelkipásztori feladatokat látnak el. Jézus hozzáteszi, hogy a bölcsesség része a megbocsátásra való készség. Mindannyian ismerjük saját esendőségünket és bűnre való hajlandóságunkat. Jézus erőt ad nekünk a megbocsátáshoz. Mert a megbocsátásra való képesség nem ösztönös. A megbocsátás ma valóban ritka. És sajnos a bosszúnak sokkal több helye van a hétköznapi életben. Sürgős szükség van a túláradó irgalomra és a megbocsátásra, hogy legyőzzük a könnyen érvényesülő bűnt. „Hétszer” megbocsátani – ahogyan Jézus kéri – azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátani. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy belenyugodjunk a bűnbe. Jézus mindig bűnbánatot vár az elkövetett bűnért, és azt, hogy utána változtassunk az életünkön. De az irgalomra való készség soha nem hiányozhat. Az irgalmasság gyakorlása annak egyértelmű jele, hogy Isten jelen van az emberek között. Ezen a ponton a tanítványok megértik, hogy az irgalmasság nem saját magukból fakad. Fölismerik, ők is hajlamosak rá, hogy megmaradjanak a gyűlölködésnél vagy legalábbis a közönynél. Ezért kérik az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Talán bennünket is meglep Jézus válasza: a hitből nagyon kevés elég, csupán egy mustármagnyi is. Ez a kicsinyke hit, ez az Istenbe vetett, csöppnyi bizalom csodákra képes.
Imádság a szegényekért
