Dán 7,13–14; Zsolt 93 (92); Jel 1,5–8; Jn 18,33–37
Krisztusnak, a mindenség királyának ünnepével zárul az egyházi év. A latin egyházban új keletű ez az ünnep. Akkor iktatták be, amikor a huszadik században megerősödtek a különféle totalitárius diktatúrák, és erőszakkal leigázták a történelmet Európában és a világ más részein. Ennek az ünnepnek a gyökerei azonban az evangélium mélyén vannak, mondhatnánk, Jézus életének legdrámaibb pillanatában. A mai vasárnapi evangéliumban a római helytartóval találkozunk, aki odafordul Jézushoz, és megkérdezi tőle: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok” – feleli Jézus.
Emberi szemmel nézve Jézus valóban különös király: trónusa a kereszt; koronája töviskoszorú; udvartartása két keresztre feszített tolvajból áll; csak néhány elkeseredett asszony és egy ifjú álldogál vesztőhelye körül. Mégis ez az a kép, ami örökre a keresztény közösségek jelképévé válik. A kereszt jelen van minden templomban, és különösen akkor tűnik fel, amikor a keresztényeket üldözik és halállal fenyegetik. Mára, úgy tűnik, ez a kereszt a világ számos országában erőteljesen gyökeret vert. Nem kevés olyan keresztény van, aki továbbra is megéli Jézus szenvedését. Ahhoz a kis csoportnyi asszonyhoz hasonlóan, akik Jézus keresztjébe kapaszkodtak, mi is bele akarunk kapaszkodni mindazokba, akiket ma is a keresztre feszítenek, mindazokba, akiket erőszak sújt. Ennyi tragédiával szemben, amikor elhatalmasodik az erőszak, arra kaptunk meghívást, hogy emeljük tekintetünket Jézus keresztjére, és elmélkedjünk királyi hatalmán.
Az evangélium azt mondja, hogy ez a kereszt legyőzi a gonoszság fejedelmét. Jézus a keresztről kiszabadítja az embert a bűn és a halál uralma alól. Pál apostol minden egyháznak továbbadja ezt a meggyőződését, bár tudatában van annak, hogy botrányt okoz: „mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság” (1Kor 1,23). Mégis Krisztus a keresztről gyakorolja királyi hatalmát.
Amikor a keresztfára szögezték, mindenki ugyanarra biztatta: „Mentsd meg magadat!” Ebben a három egyszerű szóban benne van az egyik olyan dogma, amely az emberi lét legszilárdabb alapja, még ma is. Az önszeretet olyan tan, amelyet gyermekkorunktól fogva tanultunk, és olyan szilárdan gyökerezik a szívekben, hogy nehéz kiirtani. Ez a világ evangéliuma, Jézus evangéliumának alternatívája. És mindannyian jól tudjuk, milyen alattomos és mindent átható a világ evangéliuma.
Krisztus Király ünnepe elénk tárja a királyi szeretetet, mely átformálja az emberek szívét és a világ életét. Gyűljünk össze e körül a gyönge és szegény király körül. Belőle, a keresztre feszítettből fakad valamennyiünk üdvössége. Mondjuk a Jelenések könyvének szavaival: „Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen.”
Imádság az Úr napján
