A szegények ünnepe
Dán 12,1–3; Zsolt 16 (15); Zsid 10,11–14.18; Mk 13,24–32
Az evangéliumi részlet felhívja a figyelmünket arra, hogy az Emberfia nem megfásult szokásaink közé érkezik, és eljövetele sem a dolgok természetes fejlődéséből következik. Amikor eljön, radikális változást hoz mind az emberek életébe, mind a teremtett világba. Ennek a felforgató erejű átalakulásnak az érzékeltetésére Jézus az akkoriban elterjedt apokaliptikus hagyomány nyelvezetét használja. Kozmikus jelenségekről beszél, melyek fölborítják a természet rendjét. Jézus „a végső napokról” beszél, de utal rá, hogy a nagy változások még annak a nemzedéknek az idejében bekövetkeznek, mely őt hallgatja. „Az Úr napja”, amit Dániel és más próféták előre jeleztek, nemzedékről nemzedékre, sőt mindennap elérkezik. „…tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban” – mondja Jézus. Ugyanezt olvashatjuk a Szentírás más lapjain is, amikor arra akarja buzdítani a hívőket, hogy álljanak készen, mert az Úr közeleg. „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20) Minden napunk ajtajánál ott áll az Úr, és kopogtat. A mai vasárnapon, amikor az Egyház megemlékezik a szegényekről, ne feledkezzünk meg arról, hogy Jézus mindig ott áll az ajtónk előtt az éhes, az idegen, a beteg és a börtönben lévő ember képében. Ő a sebekkel borított Lázár, aki ma is arra vár, hogy befogadjuk, és pontosan ezen múlik Isten ítélete, aki meg akarja változtatni azt a kort, amelyben most élünk.
Ferenc pápa szándéka volt, hogy az egyházi év utolsó előtti vasárnapját szenteljük a szegények ünneplésének. Jó volna, ha minden templom megnyitná kapuit a szegények előtt. Maga Ferenc pápa is megnyitja előttük a Szent Péter-bazilika kapuját, majd a szentmise végeztével ebédre hívja őket. Ez az ünnep segít, hogy jobban megértsük mindazt, amit az evangélium mond az országról, melynek Jézus a királya. Elég elolvasnunk az első boldogmondást: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) A mennyek országa hasonlít a lakomára, amit az Úr készített, és amire meghívta a szegényeket. Ilyen az az ország, ahol Jézus uralkodik, jobban mondva szolgál. Eszembe juttatja a karácsonyi ebédet, ami minden évben megvalósul a Santa Maria in Trastevere bazilikában és a világ számos más helyén. Olyan esemény ez, amelyet nem lehet elfelejteni. És amelyet nem is szabad elfelejteni. A tanítás pedig egyértelmű: az Eucharisztia oltára és a szegények asztala között kapcsolat van. Két elválaszthatatlan oltár, két elválaszthatatlan kultusz. És tanúi lehetünk a Jézus tanítványai és a szegények, Jézus szegényei közötti rendkívüli barátság csodájának. Ez annak az evangélium révén megvalósuló, világméretű testvériségnek a képe, mely nem ismer sem gátakat, sem határokat.
Imádság az Úr napján
