Jón 3,1–10.
Isten újra szól Jónáshoz
1Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, és ezt mondta:
2„Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.” 3Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint.
Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. 4Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!”
5Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. 6És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. 7És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: „A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! 8Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. 9Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?”
10Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.
Isten keresi Jónást, hogy fontos küldetést
bízzon rá: hirdesse Isten szavát Ninive nagy városában. Az Úr már korábban is
hívta ugyanezért, ahogyan a könyv elején olvashatjuk, de Jónás akkor elmenekült
a hívása elől. Ninive félelemmel töltötte el. Érthető: Izrael legnagyobb
ellensége volt, a zsidó királyság lerombolására törekvő, ellene számos háborút
indító Asszír Birodalom fővárosa. A szöveg kiemeli, milyen nagy városról van
szó. Eszünkbe jutnak napjaink milliós metropoliszai azzal a rengeteg
problémával, amelyek ijesztő módon felhalmozódnak bennük. Könnyű tehát
elmenekülni, bezárkózni saját, elzárt világunkba, és csak magunkra gondolni.
Jónást is magával ragadta a félelem, de amikor Isten kitartóan szólongatta,
végül hallgatott a szavára, és elindult Ninive utcáin. Prédikálása, hozzájuk
intézett szavai egyértelműek és rettenetesek voltak: „Még negyven nap, és
Ninive elpusztul!” Valójában minden igehirdetésnek az a célja, hogy a szív
megtéréséhez, a viselkedés megváltozásához vezessen. Ha hagyják, s ezért
szabadon növekszik a gonoszság az emberek szívében és az élet valóságában, az
elkerülhetetlenül vezet magának a városnak a pusztulásához. Jónás még csak a
város harmadát járta be, egy napot töltött a három nap alatt bejárható város
útjain, és íme, Ninive lakói máris komolyan veszik, amit mond: „Hittek az
Istennek, böjtöt hirdettek.” Amikor a király fülébe jutott Jónás prédikációja,
maga rendelte el, hogy az egész város gyakoroljon bűnbánatot. A király és az
egész nép gyakorolta a böjtöt, és remélte, hogy ezáltal Isten meggondolja
magát, megenyhül, lecsillapul a haragja. A böjt és az imádság hatására Isten
valóban megváltoztatta szándékát, a város és lakói megmenekültek. Jónás
története megmutatja, hogy mindig reménykednünk kell Isten szavának erejében:
valahányszor hirdetjük, véghez viszi a változás csodáját. Senki, még a
legádázabb ellenség sincs arra kárhoztatva, hogy mindig ugyanolyan maradjon.
Isten szava valóban mindig és mindenütt képes véghez vinni a megtérés csodáját,
képes győzelemre vinni a jót a gonosz felett.
