Jo 2,12–18; Zsolt 51 (50),3–6a.12–14.17; 2Kor 5,20–6,2; Mt 6,1–6.16–18
Ma kezdődik a nagyböjti idő, és a szertartás Isten meghívását hozza: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva.” Az Izrael népének érzéketlensége miatt aggódó Joel próféta ezt a magyarázatot fűzi hozzá: „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.” A nagyböjt ideje alkalom arra, hogy visszatérjünk Istenhez, újra átgondoljuk életünket és a világ életének értelmét. A liturgia a pap által a homlokunkra hintett hamu ősi jelével siet segítségünkre, hogy jobban megértsük, mennyire szükségünk van Istenre. „Emlékezzél, hogy porból vagy, és porrá leszel” – e szavakkal emlékeztet bennünket a pap életünk nagy igazságára: valóban por vagyunk, gyengék és sebezhetők. Könnyen elbízzuk magunkat, és elfelejtkezünk kicsinységünkről. Aki elbízza magát, és úgy érzi, ereje teljében van, hamar gyöngének bizonyulhat. Igen, a hamu a homlokunkon emlékeztet a gyöngeségünkre, de Isten szeretetére is, aki nem vet meg bennünket, hanem arra választ ki minket, hogy szeretetének tanúi legyünk, a béke őrzői ott, ahol élünk és dolgozunk. Ebben a jubileumi évben a nagyböjt azt kívánja meg tőlünk, hogy vigyázzunk a szívünkre, és ne engedjünk a rossznak, hanem engedjük, hogy Isten irgalma megérintsen bennünket. A böjt és az imádság figyelmes és éber őrszemekké tesz minket, hogy ne uralkodjon el rajtunk a beletörődés álmossága, mely elkerülhetetlennek tartja a konfliktusokat; hogy ne győzhessen a közömbösség álmossága, amely továbbra is elnyomja a világot; hogy vereséget szenvedjen a realizmus lustasága, amely önmagunkba zár és saját érdekeink foglyává tesz minket. A mai evangéliumban Jézus arra buzdítja tanítványait, hogy böjtöljenek és imádkozzanak: azt akarja, hogy vessünk le magunkról minden gőgöt és elbizakodottságot, és készüljünk Isten ajándékainak elfogadására. A saját erőnk nem elég ahhoz, hogy távol tartsuk a gonoszt, kérnünk kell az Úr segítségét. Ő tesz minket nemcsak jókká, hanem erősekké is – ahogy Bonhoeffer oly szívesen és sokszor elismételte –, hogy a szeretet győzzön a gyűlöleten, és az emberek megkaphassák azt a békét, amelyet önmaguknak nem tudnak megadni.
Hamvazási liturgia
