Lev 19,1–2.11–18. „Legyetek szentek, mert én szent vagyok”
1Így szól az Úr Mózeshez:
2„Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!
11Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat!
12Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr!
13Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad!
14Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr!
15Ne
kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény
személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint
ítélj felebarátodnak.
16Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr!
17Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta.
18Ne
állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról:
szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!
*A párosítás tilalma19Tartsátok meg törvényeimet.
Ne párosítsd állatodat másféle állattal, ne vesd be szántódat kétféle maggal, ne öltözzél kétféléből szőtt ruhába.
A Leviták könyvének ezt a szakaszát, amely mintha egyfajta tízparancsolat lenne, két parancs foglalja keretbe: „Legyetek szentek, mert én (...) szent vagyok” és „szeresd embertársadat úgy, mint magadat”. Istent és a felebarátot Isten szava kapcsolja össze a kettős parancsban, amely arra int, hogy szeressük Istent és a felebarátot. A szentség magának Istennek az állapota: ő más, mint mi, elkülönült, transzcendens, de nem zárkózik be saját létezésébe; olyannyira nem, hogy azt kéri tőlünk, vegyünk részt az életében. „Legyetek szentek”, mondja, mintha azt mondaná: „Ne féljetek részt venni az én létezésemben, az én tökéletességemben.” A szentségre való felhívás a felebarát iránti szeretetben is megvalósul. Ez a két kérés fogja keretbe azokat a parancsokat, amelyek kijelölik a szentté válás konkrét útját: ne nyomd el felebarátodat erőszakkal, ne vedd el tőle a javait, fizesd meg a munkásokat, ne átkozd a némát, ne tégy akadályt a vak útjába, ne légy igazságtalan az ítélkezésben, ne rágalmazz, ne törj embertársad vérére (ne légy „besúgó a nép körében”, mondja egy másik fordítás, és ez talán arra vonatkozik, hogy valakit elítélhetnek hamis tanúskodás miatt is, ahogyan Nábóttal történt a Királyok első könyvének 21. fejezetében), ne táplálj magadban gyűlöletet, ne légy bosszúálló és ne gyűlölködj. A Leviták könyvének parancsai ma is szólnak hozzánk. Segítenek, hogy elgondolkodjunk azokon a konkrét viselkedésmódokon, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy a szentség útján járjunk. Az Úr, amikor azt kéri, hogy úgy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat, megmutatja, hogy nem olyan mértéket állít elénk, amit lehetetlen teljesíteni, ráadásul nagyon hatékony is: mennyire más volna az életünk, és mennyivel békésebb lenne a világ, ha úgy szeretnénk a többieket, ahogyan önmagunkat szeretjük!
Imádság a szegényekért
