Március 24., hétfő

 

Szent Óscar Arnulfo Romero érsek, vértanú emléknapja: 1980-ban az eucharisztia bemutatása közben, az oltárnál ölték meg.

A Fosse Ardeatine-i mészárlás emlékezete: 1944-ben ezen a napon gyilkoltak meg a nácik háromszázharmincöt embert Rómában.

 

2Kir 5,1–15a. Naamán meggyógyítása

 1Námán, Szíria királyának hadvezére, nagy és tekintélyes ember volt ura előtt, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. Vitéz és gazdag ember volt, de poklos. 2Egyszer azonban portyázni mentek a szíriaiak, s foglyul ejtettek Izrael földjéről egy kislányt. Ez Námán feleségének szolgálatába jutott 3és azt mondta asszonyának: „Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.” 4Námán erre bement urához s elbeszélte neki: „Így s így szólt az az Izrael földjéről való lány.”

   5Azt mondta erre neki Szíria királya: „Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.” Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát, *6elvitte a levelet Izrael királyának. Ezek a szavak voltak benne: „Ha e levelet megkapod, tudd, hogy hozzád küldtem szolgámat, Námánt, hogy meggyógyítsd poklosságából.” 7Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: „Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.”
   8Amikor ezt Elizeus, az Isten embere meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, elküldött hozzá ezzel az üzenettel: „Miért szaggattad meg ruháidat? Jöjjön hozzám, s tudja meg, hogy van próféta Izraelben.”
   9Odament tehát Námán, lovaival és szekereivel együtt, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. 10Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: „Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.” 11Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: „Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít. 12Hát nem jobbak-e az Abána és a Fárfár, Damaszkusz folyói, Izrael valamennyi vizénél arra, hogy bennük megfürödjem és megtisztuljak?” Amikor azonban megfordult s bosszankodva elment, 13eléje járultak szolgái s így szóltak hozzá: „Apám, ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizonyára meg kellett volna tenned. Mennyivel inkább, hogy most csak azt mondta neked: »Fürödj meg és megtisztulsz.«”
   14Lement és megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint. Ismét olyan lett a teste, mint egy kisgyermeké, és megtisztult.
   15Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt. Bement, megállt előtte, és azt mondta: „Most már tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csak Izraelben. 

Naamán (ami a héberben isteni vagy gyermeki „gyönyörűséget”, „kedvességet” jelent) „nagy ember”, az Úr védelmét is élvezi az arámiak fölött aratott győzelme okán. Csakhogy leprás. Sem emberi kiválóságai, sem társadalmi helyzete, sem hatalma nem törölhetik el gyengeségét. Van viszont a házában élő foglyok között egy Izrael földjéről származó leány. Ez a leány azt tanácsolja Naamán feleségének, hogy menjenek el Elizeus prófétához, mert ő ki tudja gyógyítani a leprából. Ennek a zsidó „kicsi lánynak” a hite indítja el a gyógyulás útján az arámi „nagy embert”. Íme, újabb bizonyság arra, hogy a hit erősebb az emberi hatalomnál. Izrael királya megharagszik, amikor elolvassa a levelet, amelyben Naamán gyógyulást kér tőle, nem érti, mi történik, amint az gyakran megesik a hívőkkel, amikor leragadnak az események felszínénél, és nem veszik maguknak a fáradságot, hogy a Szentírás fényében szemléljék az emberi történéseket. Elizeus azonban, aki figyel Isten szavára és azokra a jelekre, amelyeket az Úr küldött, értesülvén a történtekről, jóváteszi a király hibáját, hírvivőt indít Naamánhoz azzal az üzenettel, hogy menjen, és fürödjék meg hétszer a Jordánban. Ennek végeztével meg fog gyógyulni. Naamán az egyszerű tanács hallatán döbbenten és dühösen reagál. Azt hiszi, hogy csak egy közönséges gyógyító szertartásról van szó, nem pedig egy mélyen vallásos cselekedetről: a prófétának való engedelmesség egyet jelent az Istennek való engedelmességgel. Ez az egyszerű, csak félig-meddig tudatos engedelmesség is elég volt ahhoz, hogy legyőzze a rosszat. A merítkezés végeztével ugyanis „a teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste”. Naamánnak nemcsak a teste gyógyult meg, hanem a szíve is. Megértette, hogy a próféta szavaiban Isten volt jelen, és megvallotta Izrael Istenébe vetett hitét: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben.”

Imádság a szegényekért