Ez 18,21–28.
Eltávolodni a bűntől, hogy éljünk, és meg ne haljunk
Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; 22egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog. 23Vajon a gonosznak halálát akarom-e – mondja az Úr Isten –, és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen?
24Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni. 25Ti pedig azt mondjátok: »Nem igazságos az Úr útja!« Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? 26Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. 27És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. 28Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.„Miért nem viseli a fiú az apja vétkét?” Ez a
kérdés, amelyet Ezékiel felidéz, egy ma is igen elterjedt gondolkodásmódot
fejez ki, amikor valakit a családi háttere vagy a mások által elkövetett bűn
alapján ítélünk meg. S ez az ítélet gyakran olyan bélyeggé válik, amely az
adott személyt egész életére megjelöli. A próféta szava ezzel szemben
kristálytisztán megfogalmazza, hogy a jó és a rossz közötti választás
felelőssége mindig személyes felelősség. Senki sem jó vagy rossz egy rokon vagy
ismerős vagy bárki más által elkövetett bűn következtében. A próféta kiemeli
Isten nagy kegyelmét, amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy megváltozzon
és megtérjen. Senki sincs arra ítélve, hogy önnön állapotának foglya maradjon.
Isten irgalma nem ismer lehetetlent, nincsenek határai. Az Úr mindig kész
megbocsátani. De elengedhetetlen, hogy az, aki vétkezett, beismerje az
elkövetett rosszat. Valóban jó, ha az ember tudatában van a szívében lakozó
önző ösztönöknek, és Istenhez fordul segítségért, hogy ne térjen el az Ő
törvényétől. Minden hívőnek vigyáznia kell magára: mindennap arra kapunk
meghívást, hogy válasszunk a jó és a rossz között. Minden hívőnek mindennap
felelősséget kell vállalnia Isten előtt tetteiért és döntéseiért. Isten mindig
kész megbocsátani, de mindenkitől azt kéri, hogy vállaljon felelősséget a
tetteiért.
A Szent
Kereszt imádsága
