Jer 17,5–10. Az ember ne bízzon a másik emberben
5Így szól az Úr:
„Átkozott az az ember, aki emberben bízik
és halandóra támaszkodik,
az Úrtól pedig elfordul a szíve!
6Olyan lesz, mint egy cserje a pusztában:
ha valami jó jön, semmit nem lát belőle;
kiaszott vidéken lakik a sivatagban,
szikes és lakhatatlan földön.
7Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik,
és az Úr lesz bizodalma!
8Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa,
mely egészen a folyóig ereszti gyökereit:
nem fél, ha jön a hőség,
lombja dúsan zöldell,
száraz esztendőben sem aggódik,
és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
*Bölcs mondások9Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan;
ki ismeri azt?
10Én, az Úr, kikutatom a szívet,
megvizsgálom a veséket,
hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint,
cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Jeremiás próféta korábban azzal vádolta
Izraelt, hogy elhagyta Urát, és Egyiptomhoz és Asszíriához fordult segítségért,
mert abban bízott, hogy tőlük támaszt és védelmet kaphat. A Nílus és az
Eufrátesz vizeinek bősége arra ösztökélte a zsidó népet, hogy ehhez a két
nagyhatalomhoz forduljon, ám ez keserű csalódást okoz: „Átkozott az az ember,
aki emberben bízik (...) Olyan lesz, mint a cserje a pusztában (...), a kiaszott
sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön.” Ezzel a képpel a próféta
megmutatja, mennyire ostoba dolog az emberi hatalomba vetni bizalmunkat. Olyan
lecke ez, amit jól tennénk, ha napjainkban is észben tartanánk. Egyedül az Úr
képes megvédeni ezt a kicsiny népet, ő képes növekedést adni számára, szabadon
a hatalmasok mohóságától. A próféta ezért így szól: „Áldott az az ember, aki az
Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye.” Az ilyen ember – folytatja
Jeremiás az első zsoltár tanítását idézve – „Olyan lesz, mint a víz mellé
ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti”. A próféta azt akarja
ezzel a képpel hallgatóságának tudtára adni, hogy feltétlenül meg kell
maradniuk az Úr és a szövetség iránti hűségben. Jeremiás zárásként a szívről
szól, az érzelmek mélyének helyéről, ahol megérleljük a döntést, hogy örökre az
Úrhoz kötjük magunkat.
Imádság
az Egyházért
