MÁRCIUS 25., KEDD, URUNK SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA (GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY)

 

Boldog Omeljan Kovcs (†1944) ukrán görögkatolikus pap emlékezete: a majdaneki koncentrációs táborban gyilkolták meg, mert az üldözött zsidók védelmére kelt.

 

Lk 1,26–38. Az angyali üdvözlet

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába ²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. ²⁸Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” ²⁹E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. ³⁰Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. ³¹Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. ³²Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” ³⁴Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” ³⁵Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. ³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, ³⁷mert Istennél semmi sem lehetetlen.” ³⁸Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

 

Az Egyház liturgiája ezzel a különleges ünneppel arra a napra akar emlékeztetni minket, amikor az Úr elküldte angyalát Názáretbe, hogy hírül adja Máriának: ő lesz Jézus édesanyja. Kapcsolat van a mai ünnep és a húsvét misztériuma között, amelynek ünneplésére most készülünk. Már az angyali üdvözletben is jelen van az Atya szeretete, aki annyira szereti az embereket, hogy elküldte Fiát, hogy megváltsa őket. Mondhatnánk, hogy Isten szeretetének története van, amely ebben az igehirdetésben újrakezdődik. Isten nemcsak hogy nem felejtette el az emberiséget, hanem elküldi saját Fiát, annak a názáreti lánynak az „igenje” által. Mária egy fiatal lány, mint bármelyik. És mégis, az Úr tekintete megpihent rajta, és ő lett az első, aki felajánlotta életét az Atya szeretete álmának szolgálatára. Ezen az ünnepen, amikor az Úr szeretetének nagyságát szemléljük, mi is csodálattal gondolunk annak a galileai kislánynak az „igen”-jére. Mária elfogadta az Atya meghívását, és ezután soha nem fordult el ettől a szeretettől: teljes mértékben elfogadta a meghívást, hogy egy nagyobb terv szolgálója legyen. Ez nem volt sem könnyű, sem magától értetődő dolog. Amikor az angyal azt mondta neki, hogy telve van kegyelemmel, Mária zavarba jött. Nem tartotta különösebben nagyra önmagát. Úgy érezte, hogy Isten előtt ő senki és semmi. Az angyal azonban megnyugtatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz (…) és Jézusnak fogod elnevezni.” Nem tudhatjuk, milyen gondolatai támadtak Máriának abban a pillanatban. Mondhatott volna nemet, megmaradhatott volna addigi, nyugodt életében, de ő igennel válaszolt. Így aztán egész élete átalakult, és vele együtt az emberiség élete és történelme.

Imádság az Úr anyjával, Máriával