MÁRCIUS 28., PÉNTEK

 

Oz 14,2–10. A visszatérés ideje

²Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez,
hisz bűnöd miatt buktál el!
³Hozzatok szavakat magatokkal,
és térjetek vissza az Úrhoz!
Mondjátok neki:
„Végy el minden gonoszságot,
hogy elnyerjük a jót,
és ajkunk gyümölcsét hozhassuk áldozatul.
⁴Asszíria nem segít rajtunk,
lóra sem szállunk többé.
Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután:
Te vagy a mi Istenünk!
Mert az árva csak nálad talál irgalmat.”
⁵Meggyógyítom hűtlenségüket,
s szívemből szeretni fogom őket,
elfordul tőlük haragom.
⁶Izraelhez olyan leszek, mint a harmat;
virul majd, mint a liliom,
gyökeret ereszt, mint a nyárfa.
⁷Hajtásai messze ágaznak,
pompás lesz, mint az olajfa,
s illatos, mint a Libanon.
⁸Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak,
búzát termelnek, és gondozzák a szőlőt,
amelynek olyan híre lesz,
mint a helboni bornak.
⁹Mi köze Efraimnak
ezentúl a bálványokhoz?
Én hallgatom meg, én viselek rá gondot.
Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus;
tőlem származik gyümölcsöd.
Végső intelem¹⁰Aki bölcs, értse meg ezeket!
Aki értelmes, lássa be ezt mind!
Mert egyenesek az Úr útjai,
azokon járnak az igazak,
de a gonoszok elbuknak rajtuk.

 

A nagyböjt a visszatérés ideje. Megerősíti ezt Ozeás könyvének most olvasott szakasza is, amelyben a próféta így buzdítja Izraelt: „Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el!” Ez egy igazán alkalmas időszak arra, hogy önmagunkba nézzünk, és ismét belássuk, milyen nagy Isten irgalma, és mennyire meghatározó az Ő Igéje az életünkre nézve. A Szentírást hallgatva újra belátjuk bűneinket, és megtanuljuk, hogyan forduljunk az Úrhoz. A próféta így buzdítja a népet: „Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz!” Úgy is mondhatnánk, hogy megmutatja, hogyan lehet visszatérni az Úrhoz: az ember elméjében és szívében helyet kell készíteni az Igének, amelyet maga Isten intéz hozzánk. A bűn ugyanis akkor kezdi meg szövetséget romboló útját, amikor felhagyunk Isten igéjének hallgatásával, hogy más szavakra, más jelzésekre figyeljünk. Ozeás világossá teszi ezt az izraeliták számára, amikor szájukba adja a szavakat, amelyeket Istennek kell mondaniuk: „Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk!” Az Istenhez való visszatérés, amelyet a próféta és ez az idő tőlünk kér, éppen azt jelenti, hogy térjünk vissza, hogy közel legyünk az Úrhoz, és hallgassunk rá. És megismétli nekünk: „Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom.” Úgy tűnik, az Úr egyszerűen megelégszik a mi szeretetteljes közelségünkkel. Mondhatnánk, hogy nagyon kevés kell ahhoz, hogy meginduljon irántunk, és barátságával töltsön el bennünket.

A Szent Kereszt imádsága