Esz 4,17.[E1] [SPd2] Mardokeus
és Eszter imája
és Jákob Istene, légy áldott!
17cUram, Uram, mindenható Király,
hatalmad alá tartozik minden,
17dTe alkottad az eget és a földet
s az összes csodálatos dolgot,
amit az ég pereme magában foglal.
17eTe vagy mindennek az Ura,
és nincs, aki ellenállhatna fölségednek.
*17fTe tudod, Uram,
hogy Izrael szabadulásáért
kész örömmel megcsókoltam volna
még a lába nyomát is Ámánnak.
17gAzért nem tettem meg,
nehogy embert illessek
Istenemnek kijáró tisztelettel.
Nem borulok le, Uram, más előtt,
csak teelőtted, Uram, Istenem.
17hNem büszkeségből, megvetésből,
vagy valamiféle dicsőségvágyból cselekedtem, Uram.
Jelenj meg Uram; mutatkozz meg, Uram!
17iMost tehát Uram, Királyom,
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene,
könyörülj meg népeden,
ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket,
örökségedet pedig kiirtani.
17kNe vesd meg tulajdonodat,
amelyet kiszabadítottál magadnak
Egyiptom földjéről.
17lHallgasd meg könyörgésemet,
légy irgalommal osztályrészedhez,
változtasd örömre gyászunkat,
hogy életben maradva dicsérjük nevedet, Urunk,
és ne zárd le azok ajkát,
akik magasztalnak téged.”
17mEgész Izrael is könyörgött minden erejéből, mert biztos halál fenyegette őket
17q„Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene, áldott légy!
Segíts meg elhagyatottságomban,
hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen,
17rveszedelmem ugyanis nyilvánvaló.
*17s[Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,
hogy te Uram, kiválasztottad Izraelt minden nemzetből,
és atyáinkat minden elődeik közül,
hogy mindenkor örökségeddé legyenek,
és úgy cselekedtél velük, amint megígérted.
17tVétkeztünk színed előtt,
és azért adtál minket ellenségeink kezébe,
mert azok isteneit tiszteltük. Igaz vagy, uram!
17uÉs most nem elég nekik,
hogy kemény szolgasággal nyomnak el minket,
hanem kezük erejét a bálványok hatalmának tulajdonítják,
meg akarják változtatni ígéreteidet,
és eltörölni a te örökségedet,
és bezárni a téged dicsérők száját,
és eloltani templomod és oltárod dicsőségét.
17vhogy felnyissák a pogányok száját,
és dicsérjék a bálványok erejét,
és hirdessék a testi királyt mindörökké.
17xNe add Uram a te királyi pálcádat azoknak, akik nincsenek,
hogy ne nevessenek a mi romlásunkon,
hanem fordítsd ellenük az ő tanácsukat,
és azt, aki rajtunk kegyetlenkedni kezdett, veszítsd el.
17yEmlékezzél meg rólunk, Uram,
és mutasd meg nekünk magadat szorongatásunk idején,
és adj nekem bátorságot Uram,
istenek és minden hatalmasságok királya.
17zAdj ékes beszédet számba az oroszlán színe előtt,
és fordítsd az ő szívét ellenségünk gyűlöletére,
hogy ő is elvesszen a többi is, akik vele egyetértenek.
17aaMinket pedig szabadíts meg a te karoddal
és segíts engem, kinek senki más segítsége nincs,
hanem csak te Uram, ki mindenről tudsz.
17bbTudod, hogy gyűlölöm a gonoszok dicsőségét
és utálom a körülmetéletlenek és minden idegen ágyasházát.
17ccTe tudod szükségemet, hogy gyűlölöm a kevélység és dicsőségem jelét,
mely fejemen van megjelenésem napjain,
és utálom azt, mint a havi vérben levőnek ruháját,
és hogy nem viselem nyugalmam napjain.
17ddNem ettem Ámán asztalánál,
nem tetszett nekem a király lakomája,
és nem ittam az áldozatok borát.
17eeSemmi más öröme nem volt a te szolgálódnak,
mióta idehozták, a mai napig,
egyedül csak benned, Uram, Ábrahám Istene.
17ffMindenható, erős Isten.
Hallgasd meg azok szavát, kiknek semmi más reményük nincsen,
és szabadíts meg minket a gonoszok kezéből,
és ments meg engem a félelemtől.”]
Mardokeus imádsága hitvallás és a gonosznak
való ellentmondás. Eszteré gazdagabb, személyesebb. Az ellenséggel szemben
állva a hívők nem csak a tőlük való megszabadulást kérik, hanem beismerik saját
bűnösségüket: „vétkeztünk ellened”. Az ellenség jelenlétét Izrael népe úgy is
értelmezi mint intést, felhívást a teljes hitre, amelyet elhanyagoltak, amikor
engedték, hogy a jólét magával ragadja őket. Eszter úgy áll elénk, mint aki „az
Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben”. Ebből fakad
imádsága: „a földre borult reggeltől estig”, és imádkozott. Emlékszik a
szövetség történetére – „ősei könyveinek” meghallgatásán keresztül –, s Isten
segítségét hívja maga és a népe számára, az egyes és a többes számot váltogatva
imádságában. Elkülönül a néptől, mikor azt a felelősséget mérlegeli, amely csak
rá hárul, és amelyért vállalja a magányt, gyengeséget és aggodalmat; s
ugyanakkor azonosul a néppel, és szószólójává válik, amikor az Úrhoz kell
könyörögnie, hogy megszabaduljanak ellenségeiktől, az Úr dicsőségére és
örökségének védelmére. Bár királynő, nem akként áll Isten elé, lemond a
szereppel járó előnyökről, mintha ezáltal alkalmasabb szószólóvá lenne, aki
egyedül az Úrra hagyatkozik: „Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre,
mert magam vagyok és rajtad kívül nincs segítségem…” Eszter úgy áll
mindannyiunk előtt, mint az a hívő ember, aki érzi a felelősséget, hogy ne csak
magát, hanem az egész népet mentse meg.
Imádság
az Egyházért
[E1]Az olaszban itt szereplő „i.k.l.s.” helymegjelöléssel nem tudtam mit kezdeni. Egy korábbi fordításunkban 17a-17z szerepelt, legyen itt is az, vagy – mivel a SZIT-féle fordításban sincs tovább tagolva - maradjon csak a szám?
[SPd2]Mindkét ima, a Mardokeusé és az Eszteré is a Szeptuaginta betoldása, ha jól értem. Az általunk használt Biblia-fordítások nem függelékként, hanem a héber Biblia szövegébe illesztve hozzák ezeket a szakaszokat. Azért van egyetlen szám itt. Azt nem értem, miért hagytak el minden egyéb jelzést, hiszen sokkal áttekinthetőbb lenne, ha betűjelekkel egészítenék ki a számot. Szerintem hagyd így, ahogyan itt áll, és esetleg lábjegyzetben vagy szerkesztői megjegyzésben magyarázd meg.
