Szent
Józsefnek, Mária jegyesének ünnepe, aki alázatosan „magához vette a gyermeket”.
Ferenc
pápa beiktatásának évfordulója
Mt
1,16.18–21.24. József törvényes apja lesz Jézusnak
Jézus születése18Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől.
19József pedig, a férje, igaz ember lévén nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. 20Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert aki őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. 21Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”
24József fölkelt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki: magához vette feleségét, 25de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki.
Az Egyház ma Szent Józsefet, Mária jegyesét
ünnepli. Dávid házának leszármazottjaként az a feladata, hogy Jézust Dávid
családjához kösse, egyesítse benne a pátriárkák alakját, akiknek álmában
gyakran nyilatkoztatta ki magát Isten, és hogy bejárja a kis Jézussal az
Egyiptomból való kivonulás útját egészen az ígéret földjéig, és így teljes
egészében beillessze Izrael történetébe, hogy ő lehessen a megígért örökös.
József, aki a csend embere volt, napról napra jobban megértette az Úr akaratát,
és engedelmeskedett neki. Egy ősi legenda szerint nagy békességben halt meg, a
Jézustól kapott békében. A nyugati hagyományban ezért már nagyon régtől kezdve
őt hívják segítségül a jó halál ajándékát kérve. A keleti egyházak Dáviddal és
az Úr testvérével, Jakabbal együtt emlékeznek rá a karácsonyt követő napokban.
Alakja Jézus gyermekkorához kötődik, és arra a hozzáállásra és magatartásra
hívja fel figyelmünket, amelyet minden hívőnek feltétlenül el kell sajátítania:
hallgatta az Urat, különösen azokban a pillanatokban, amikor úgy tűnt, a
nehézségek kerekednek felül. Máté evangéliuma elbeszéli, hogyan lett részese
József Jézus születése misztériumának. Az evangélista mintha hangsúlyozni
akarná, hogy Jézus fogantatása mennyire rendhagyó volt. Józsefről beszél, és
arról a kétszeresen is súlyos drámáról, amelyet át kellett élnie. Megcsalt
férjként hivatalosan el kellett volna válnia (Mária pedig ezzel házasságtörő
asszonnyá lett volna, akit a rokonok és a falu minden lakója elutasított és
kiközösített volna). Természetesen Máriának is eszébe jutottak ezek a
lehetséges következmények, amikor meghallgatta az angyal üzenetét. Mindezek
ellenére engedelmeskedett. József a maga részéről úgy döntött, titokban
elbocsátja ifjú menyasszonyát. Istennek van azonban egy mindenen túlmutató
terve, amelyet az angyal kinyilatkoztat neki. József meghallgatja, és megérti,
ami körülötte és benne történik. Így válik az evangélium tanítványává. Az
angyal ezzel folytatja: „akit Jézusnak nevezel el”. Józsefnek fel kell ismernie
és ki kell mondania, ki ez a fiúgyermek. Ezért válik a hívő ember képmásává.
Képes meghallgatni az Urat, és magával vinni Jézust. Ha hallgatjuk az
evangéliumot, mi is magunkkal tudjuk vinni Jézust mint mindennapjaink és egész
életünk barátját.
Imádság
a szentekkel
