MTörv
26,16–19. Az Úr, Izrael Istene
16Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből. 17Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj, 18az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát, 19s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.”
A mózesi törvénykönyv és a rá következő bibliai
könyvek (Józsué könyvétől a Királyok második könyvéig tartó szakasz)
teológiájának egyik központi elemével állunk itt szemben. Izrael egész
történetét végigkíséri annak a szoros kapcsolatnak a képe, melyet Isten
kezdeményezett Izraellel, és amely viszonzást kíván nyerni. Az Úr ezt a kis
népet kiválasztotta, hogy nevére „szentelje”; vagyis különválasztotta a föld
többi népétől, hogy saját népévé tegye, amint ezt a 7. fejezetben olvashatjuk: „Nem
azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban
fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között,
hanem mert szeretett benneteket az Úr…” (MTörv 7,7–8) Az Istennel kötött
szövetségből következik a törvénye iránti hűség, ahogy az egyértelműen kijelentést
is nyer: Ő lesz a te Istened, de csak „ha az ő útján jársz, megtartod
parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, és hallgatsz a szavára”. Mindennek a
meghallgatás az alapja. A kölcsönös meghallgatás. Izrael hitének megvallása, amit
minden zsidó mind a mai napig imádkozik, a következő szavakkal kezdődik:
„Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!” (MTörv 6,4) A törvények
megtartása, az Úr útján való járás csak akkor lehetséges, ha teljes
magatartásunkat az Isten szavának meghallgatása jellemzi. A nagyböjt alkalmas
időszak arra, hogy az Úr elé álljunk, s az ő szavát, az élet szavát hallgassuk.
Csak ebben a perspektívában térhet meg a szívünk, csak így bízhatjuk az
életünket Istenre, hogy ő legyen életünk egyetlen Ura.
Előesti
imádság
