2Kor 1,18–22. A valódi büszkeség
18Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket
hozzátok intéztünk, nem mindegy az „igen” és a „nem”. 19Az
Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz és Timóteus –
köztetek hirdettünk, nem volt „igen” is meg „nem” is, hanem az „igen” valósult
meg benne. 20Isten valamennyi ígérete „igenné” vált benne.
Ezért hangzik föl általa ajkunkon az „ámen” Isten dicsőségére. 21Isten
az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. 22Pecsétjével
megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.
A korintusi
közösségben megjelentek olyan prédikátorok, akik bírálták és vádolták Pált,
megkérdőjelezve őszinteségét, apostolkodását és az általa hirdetett
evangéliumot. Ez történt Galáciában is. Pál kénytelen megvédeni magát, noha
elsősorban az általa hirdetett evangéliumot védte, amihez a Jeruzsálemben
összegyűlt többi apostoltól megerősítést kapott. Pál ezzel a levéllel újra meg
akarja erősíteni igehirdetésének értékét, amely Isten kegyelméből, és nem a „test ”
bölcsességéből vagy erejéből fakad. És ezért „dicsekedhet”. De nem a saját, talán
csak vélt tulajdonságaival való dicsekvésről van szó. Ez olyan kísértés,
amelyet sokan ismerünk. A dicsekvés, amelyről az apostol beszél, annak a
dicsekvése, aki az életét az evangélium hirdetésére fordítja; annak, aki olyan
közösséget tud bemutatni az Úrnak, amely az ő igehirdetésének gyümölcse. Ezt
szem előtt tartva mondja az apostol másutt: „…aki dicsekszik, az Úrban
dicsekedjék.” Ez a dicsekvés az, ami arra készteti Pált, hogy megerősítse a
gyülekezet iránti szeretetét és aggodalmát. Szerette volna hamarosan
meglátogatni őket, de megakadályozták ebben, és meg kellett változtatnia
terveit. Nem szeszélyről van tehát szó: „Isten a tanúja, hogy szavainkban,
melyeket hozzátok intéztünk, nem mindegy az »igen« és a »nem«.” A látogatás
elmaradása tehát nem az érdektelenség vagy az őt vádlókkal szembeni félelem
jele. E szavakkal Pál megerősíti a közös elhívást, amelyet Krisztus hozzá és
egy közösséghez intézett, amellyel, most már úgy érzi, ugyanazon felkenés és a
Szentlélek közös pecsétje által egyesült.
Imádság a szegényekért
