Ter 12,1–9. Ábrahám elhívása
1Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak:
„Menj ki földedről,
a rokonságod közül és atyád házából
arra a földre,
amelyet mutatok majd neked!
2Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak,
s naggyá teszem neved, és áldott leszel.
3Megáldom azokat, akik áldanak téged,
s megátkozom azokat, akik átkoznak téged.
Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
*4Elindult
tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is.
Hetvenöt esztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból.
5Vette
Sárait, a feleségét, és Lótot, testvérének a fiát, s minden vagyonukat,
amijük volt, meg azokat a szolgákat, akiket Háránban szereztek, és
elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutottak Kánaán
földjére.
6Ábrám átvonult az országon, egészen a szichemi helyig, a Móre Tölgyéig. Akkor még kánaániak laktak azon a földön.
7Ekkor
az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: „Ezt a földet a te
utódodnak adom!” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
8Onnan
aztán a felé a hegység felé tartott, amely Bételtől keletre volt, és
ott felütötte sátrát, úgyhogy Bétel nyugatra esett, keletre pedig Ái.
Ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.
9Aztán továbbment Ábrám, és egyre a Negeb felé tartott.
A népek zűrzavarában és szétszórattatásában az Úr soha nem hagyja el az embert. Miközben minden nép egy jól meghatározott határokkal, saját nyelvvel rendelkező földet hasított ki magának, addig Isten arra szólította fel Ábrahámot, hogy hagyja el földjét, hazáját és otthonát. Az üdvösség története, Ábrahám története Istennel kivonulással kezdődik. A szentíró hangsúlyozza Isten parancsát: „Vonulj ki földedről, (…) arra a földre, amelyet majd mutatok neked.” Csak ha meghallgatjuk az Úr meghívását, hogy lépjünk túl saját határainkon, akkor kaphatjuk meg az áldást, vagyis Isten életét, és lehetünk áldás forrása mások számára. Úgy tűnik, a Biblia azt mondja Ábrahám történetével, hogy az ember csak akkor sajátíthatja el az élet és a világ egyetemes látásmódját, ha lemond arról, hogy csak önmagára és saját hagyományaira figyeljen. Ábrahám Isten szavának engedelmeskedve elhagyta földjét, és minden nép számára az egység és az élet forrásává vált. Ő a hívők atyja, mindazoké, akik úgy döntenek, hogy hallgatnak Istenre, és engedelmeskednek Igéjének. Az Úrra hallgatni azt jelenti, hogy új utakra indulunk. Ábrahám hite konkrét hit: egy nép körében leélt életből, találkozásokból, az ígéret földje, Kánaán (így nevezték akkoriban Palesztinát) felé tett lépésekből formálódik. De még az ígéret földjére belépve sem szűnik meg az Urat keresni és meghallgatni. Isten pontosan akkor jelenik meg Ábrahámnak, amikor megérkezik Kánaán földjére, és megújítja neki tett ígéretét. És Ábrahámnak emlékeznie kell arra, hogy Isten mindig vele van. Ez az emlék, amely a hívő életének szíve, megszabadítja Ábrahámot és mindannyiunkat a bálványok rabszolgaságától.
Imádság a szegényekért
