ApCsel 25,13–21. Pál
és Agrippa király
3Néhány nap múlva Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett, hogy üdvözöljék Fesztuszt. 14Amikor már több napja ott időztek, Fesztusz előhozta a királynak Pál ügyét. „Félix itt hagyott egy embert a börtönben. 15Amikor Jeruzsálemben voltam, a főpapok és a zsidók vénei vádat emeltek, és elítélését követelték. 16Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk kiadni egy embert, amíg nem szembesítik a vádlottat vádlóival, és alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen. 17Így eljöttek velem ide, másnap mindjárt bírói székbe ültem, és elővezettettem azt az embert. 18Amikor a vádlói előálltak, semmi olyan vádat nem hoztak föl ellene, amit bűnnek minősíthettem volna. 19Csak vallásukkal kapcsolatban volt vele valami vitájuk, meg egy bizonyos halott Jézust illetően, akiről Pál azt állította, hogy él; ezzel hozakodtak elő. 20Ezekben a vitapontokban nem tudtam eligazodni, ezért megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott mondjanak fölötte ítéletet ebben az ügyben. 21De Pál föllebbezett, s azt kívánta, hogy ügyét vessem a császár ítélete alá. Úgy rendelkeztem hát, hogy tartsák őrizetben, amíg el nem küldöm a császárhoz.”
Lukács szinte
közjátékként helyezi ide Pál, II. Agrippa király és nővére, Bereniké
találkozását, akik azért utaztak Cezáreába, hogy fogadják Fesztuszt, Róma
helytartóját. Fesztusz összefoglalja Agrippának a tárgyalások során kialakult
vitát. A helytartó éleslátóan rögtön megragadja a probléma lényegét: a vádlott,
Pál azt állítja, hogy egy bizonyos Jézus, akit a zsidók halottnak hisznek,
valójában él. Az apostol prédikációjának középpontjában éppen ez állt, amint az
leveleiből kitűnik: Jézus halála és feltámadása Pál evangéliumának
alappillérei. Hinni abban, hogy Jézus feltámadt, annyit jelent, mint hinni
Isten győzelmében a gonosz felett, amelynek első gyümölcse éppen a halál
feletti győzelem. Ezért nevezik őt „Krisztusnak”, Isten küldöttjének és
„Úrnak”. Amikor azt mondjuk, hogy „a mi Urunk Jézus Krisztus”, az azt jelenti,
hogy a názáreti Jézus, akit Isten küldött erre a földre, Úrrá, azaz a gonosz és
a halál feletti uralkodóvá lett. Ez az igehirdetés teljesen új volt: Jézus
feltámadásával az emberek élete már nem zárul le a földi látóhatáron. Ez volt a
legnagyobb ajándék, amit Isten az emberiségnek adhatott. Pálnak, hogy ezt a
reményt, Jézus Krisztus evangéliumának szívét közvetítse, mindenféle
nehézséggel és veszéllyel, és most már hosszú perrel is szembe kellett néznie.
Így egyikévé vált a korai tanítványok seregének, akik életüket adták azért,
hogy tanúságot tegyenek az Úr feltámadásáról. Sokan mások az évszázadok során
ugyanezt az utat követték, még a hozzánk közeli időkben is, hogy megmutassák
nekünk Krisztus szeretetének értékét és erejét, amiért érdemes az életünket
adni.
A Szent Kereszt
imádsága
