2Kor 11,18.21b–30. A gyengeség dicsérete
18Mivel sokan dicsekszenek emberi előnyeikkel, most én is dicsekedni fogok.
19Ti ugyanis örömest eltűritek az ostobákat, hiszen bölcsek vagytok.
20Mert
elviselitek, ha valaki szolgaságra vet benneteket, ha valaki elnyel, ha
valaki hatalmába kerít, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver.
21Szégyenkezve
mondom, hisz mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben. De
azzal, amivel valaki dicsekedni mer – ostobaságból mondom –, én is
merek.
22Zsidók ők? Én is! Izraeliták ők? Én is! Ábrahám ivadékai ők? Én is!
23Krisztus
szolgái ők? Mint oktalan mondom, én még inkább: számtalan fáradság,
igen sokszor fogság, módfelett való verések, gyakori halálveszély
közepette.
24A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyven ütést.
25Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam.
26Gyakran
voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között,
veszélyben saját népem körében, veszélyben a nemzetek között, veszélyben
városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben
hamis testvérek között,
27fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28Ezek mellett ott van még mindennapi nyugtalanságom: valamennyi egyház gondja.
29Ki erőtlen, hogy én ne lennék erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
30Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem.
31Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom.
32Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon,
33és az ablakon keresztül, kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezéből.
Pál dicsekvése egyfelől kiemeli gyengeségét, másfelől az Úr erejét. Ő sem kevesebb ezeknél a „fő-fő apostoloknál”: ő is zsidó, Izrael népéhez tartozik, és ő is Ábrahám leszármazottja, a messiási ígéret örököse. Büszke arra, hogy zsidó, és a kor egyik legjelentősebb bölcse, Gamáliel iskolájában nevelkedett. A származással való dicsekvésnél azonban jóval előbbre való számára, hogy Krisztushoz tartozik. Az apostol azt írja a közösségnek, hogy ő az ellenfeleinél jóval inkább Krisztus szolgája. Más apostolokkal kapcsolatban már írta nekik: „Többet dolgoztam mindegyiküknél…” (1Kor 15,10) Most még erőteljesebben hangoztathatja ezt a korintusiaknak a hamis próféták ellenében. Így szól hozzájuk: „Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.” Az apostol szenvedélyes hangon sorolja mindazt, amit el kellett szenvednie, csak hogy hirdethesse a neki kinyilatkoztatott evangéliumot. De a fájdalmakat és küzdelmeket hosszan felsorolva az apostol emlékezteti önmagát, a korintusiakat és minket is, hogy az Úr tartotta meg őt, és egyedül ő segítette át a bajokon. Ezért mondhatja: „Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem.” Ennek tudatáról lehet felismerni az igazi apostolt, Krisztus hamisítatlan szolgáját. Az apostol dicsekvése és a mi dicsekvéseink is gyengeségünkből fakadjanak, mert ezekben nyilvánul meg az Úr ereje és kegyelme.
A Szent Kereszt imádsága
