2Kor 8,1–9. Gyűjtés a jeruzsálemi egyház számára
1Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak,
2hogy
a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen
nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága.
3Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak,
4és kérvén-kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban.
5És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint.
A gyűjtés befejezése Korintusban6Ezért arra kértük Tituszt, hogy amint már megkezdte, fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot.
7Ezért,
mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden
buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a
jótékonyságban is.
8Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek őszinteségét is próbára tegyem.
9Hiszen
ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: ő értetek szegénnyé
lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.
Pál hálával tartozott a jeruzsálemi anyaközösségnek, amely különösen nehéz időszakon ment keresztül. Nekünk is hasonlóan adósnak kell éreznünk magunkat a dráma láttán, amelyet Jézus földje most átél. Az utóbbi időben a helyzet veszélyesen megromlott, és ez hatékony részvételt kér tőlünk. Kezdve az imádsággal. Pál gyűjtést szervezett az általa alapított közösségekben, ezzel is jelezve a többi közösség szolidaritását mind a jeruzsálemi közösséggel, mind az apostolokkal. A keresztény testvériség – ahogyan azt már az Apostolok cselekedeteiből tudjuk – a kézzelfogható kölcsönös segítségnyújtást is magában foglalta. A gyűjtésben való részvétel, ahogyan az a makedóniai, meglehetősen szegény közösségek esetében is történt, rendkívüli kegyelemben való részvételt jelentett, mert a rászorulók iránti szeretet jobban gazdagítja azt, aki ad, mint aki kap. Jézus is megmondta, ahogyan Pál idézi őt az efezusi presbitereknek: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35) A makedóniaiak megértették az evangéliumi szeretet értelmét: valójában nem egyszerűen csak adakoztak, hanem – ahogy Pál mondja – „Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk”. Az apostol a szolidaritás mintaképeként mutatja be őket. A keresztények számára a szeretet parancsa éppen Jézus példájából ered, aki „noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok”. A tanítványoknak az Úrra kell várniuk, hogy megvalósuljon az ajándékok cseréje, ami által senki sem marad nincstelen.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
