Máriának, az Egyház Anyjának ünnepe
Jn 19,25–34. Az
Anya és a szeretett tanítvány
5Jézus keresztje alatt ott állt anyja,
anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. 26Amikor
Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához:
„Asszony, nézd, a fiad!” 27Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd,
az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
28Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De
hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” 29Volt
ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a
szájához emelték. 30Amint Jézus megízlelte az ecetet, így
szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.
31Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték
Pilátust, töresse meg a keresztrefeszítettek lábszárát, és vetesse le őket a
keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a
szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32El is mentek a katonák, és
megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt
fölfeszítettek. 33Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy
már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34az egyik
katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. 35
Pünkösd nagy
napjának megünneplése után, amely az Egyház világtörténelmének kezdetét
jelentette, a liturgia arra hív minket, hogy az Egyház Anyjaként szemléljük
Máriát. Mondhatnánk, hogy ez az anyaság már a kereszt alatt is nyilvánvaló
volt, amikor maga Jézus mondja Máriának: „Asszony, íme, a te fiad”, és a
tanítványnak: „Íme, a te anyád”. Krisztusnak ezek a szavai mindannyiunkhoz
szólnak, hozzánk, akik nagyon is biztonságra, a problémáknak, még inkább a
szenvedésnek és a gonosz kihívásainak elkerülésére vágyunk. Mária ezen a napon
megértette a Simeon által hozzá intézett szavak igazságát: „a te lelkedet is
tőr járja át” (Lk 2,35), ahogy a lándzsa átdöfte Jézus oldalát. Ahol a
tanítványok csoportja egy kereszt – vagyis az emberi szenvedés valamilyen
formája – alatt összegyűlik, ott van az Egyház. Oda kell mennünk, és ott kell
maradnunk a világ sok kálváriájánál a sok keresztre feszített mellett, hogy
megkapjuk a vigaszt, hogy anyára és fiúra találjunk, hogy rádöbbenjünk arra,
hogy testvéreink vannak, akik nem mondanak le rólunk, nem hagynak magunkra.
„Attól az órától fogva – mondja az evangélium – házába fogadta a tanítvány.” Jézus
édesanyját a házunkba, a szívünkbe fogadni azt jelenti: vele lenni a világ
számtalan keresztje alatt a remény és egy új élet, egy olyan új család jeleként,
amely most születik. A keresztre feszítés ikonja, Máriával és Jánossal a
kereszt tövében, az Egyház, minden keresztény közösség modelljévé válik.
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
