Ter 14,18–20; Zsolt 110 (109); 1Kor 11,23–26; Lk 9,11–17
A mai vasárnapi szentmise az utolsó vacsorát Pálnak a korintusiaknak írt elbeszélése szerint tárja elénk újra, lényegre törő és határozott szavakkal: „ez az én testem”, „ez az én vérem”. Ez valóban hitünk szent titka. Egy folyamatos és rendkívüli jelenlét titka. Jézus ugyanis az Eucharisztiában valóságosan van jelen, ami már önmagában rendkívüli, de ráadásul megtört testként és kiontott vérként. Ebben az értelemben az Úrnapja annak a testnek az ünnepe, amely sebeket hordoz; annak a testnek az ünnepe, amelynek oldalából vér és víz folyt, ahogy János apostol megjegyzi. Teste más módon van jelen közöttünk, mint a saját testünk: mi a testünket óvjuk, ő viszont megtört testben van jelen. Míg mi féltő gonddal és mindenféle kibúvók keresésével védelmezzük magunkat, ő minden csepp vérét kiontva halad át közöttünk. Ez az ostya folyamatos kihívást jelent (ebben az értelemben „idegen”) életvitelünknek, a jó közérzetünkre való odafigyelésünknek, a fáradságtól való megkímélésünknek, a mások iránti felelősségtől való visszariadásunknak. Az Úr a kenyérben és a borban pontosan az ellenkezőt mutatja meg nekünk. Ezt mondja Pál: az Úr az emberek táplálékává lett, hogy mindnyájan egy testté, Krisztus testévé alakuljunk át; mert nekünk ugyanazok az érzéseink, mint Krisztusnak. Még egy utolsó gondolat, amely az evangéliumban megörökített kenyérszaporításhoz kötődik. Útjainkat mindennap keresztezik az „úrnapi körmenetek”: a szegények körmenete ez, akik a környezetünkben élnek, vagy erre járnak, és azoké a tömegeké, akik távol vannak tőlünk. Ők mindannyian „Krisztus teste”: városaink és a világ útjait járják egyre anélkül, hogy bárki is gondot viselne rájuk. Valóban, gyakran, túl gyakran falakkal és szögesdróttal akadályozzák őket: nem szabad bemenniük a közös asztalhoz és részt venniük a lakomán. Pedig jogosan az övék. Aranyszájú Szent János figyelmeztet: „Ha Krisztus testét tisztelni akarjátok, ne vessétek meg, amikor mezítelen. Ne tiszteljétek az eucharisztikus Krisztust selyemruhákban, ha közben a templom falain kívül elhanyagoljátok ezt a másik Krisztust, aki szenved a hidegtől és a mezítelenségtől.” Ne válasszuk el az eucharisztikus oltárnál végzett szolgálatot a szegények oltáránál végzett szolgálattól. Ez az Egyház értelme, mely Krisztust és a szegényeket szolgálja.
Imádság az Úr napján