Lorenzo Milani (†1967) firenzei papra emlékezünk, aki Barbianában volt plébános, és a gyerekeket, fiatalokat tanította az általa alapított népiskolában.
Ter 16,1–12.15–16. Izmael születése
1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
*2A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.
3Isten szólt: „Legyen világosság!” És lett világosság.
4Látta Isten, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
*5Isten elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: első nap.
*6Azután újra szólt Isten: „Legyen boltozat a vizek között, és válassza el a vizeket a vizektől!”
7Meg
is alkotta Isten a boltozatot, és elválasztotta azokat a vizeket,
amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett
voltak. Úgy is lett.
8Isten elnevezte a boltozatot égnek. Azután este lett és reggel: második nap.
9Azt mondta ezután Isten: „Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjön elő a száraz!” Úgy is lett.
10Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó.
11Majd
azt mondta Isten: „Teremjen a föld zöldellő füvet, amely magot hoz, és
gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a
belsejében maggal!” Úgy is lett.
12A
föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát,
amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten,
hogy jó.
15ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!” Úgy is lett.
16Megalkotta
tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy
uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az
éjszakán – és a csillagokat.
16Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán – és a csillagokat.
A Biblia nem söpri szőnyeg alá a nehézségeket és az élet problémáit. Isten nem hagy el soha, nézőpontja sokkal tágasabb a mi megszokott és biztosra vett kereteinknél. Olyan történettel van most dolgunk, amelyben két nő, Sára és Hágár állnak szemben egymással, akik így vagy úgy az Isten Ábrahámnak megfogadott ígéretéért és áldásáért versengenek. Az Úr nem veszi le óvó kezét egyikükről sem, és legkevésbé tagadja meg védelmét attól, aki valóban gyenge. Most is itt van, hogy segítse Sárát, és hogy megáldja Hágárt és az ő leszármazottait. Hágár, miután Sára megalázta, reményvesztett, és menekül. Mégis elhagyatottságában meg tud nyílni Isten terve előtt, és képes megtapasztalni az ő együttérzését. Isten elküldi hozzá angyalát, hogy megvigasztalja, és újra reményt ébreszt benne. Az Úr nem hagy el senkit, aki hozzá fordul. A zsoltáros így énekel erről: „Ha apám és anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne.” (Zsolt 27,10) Hágár világra hozza fiát, és az angyal szavainak engedelmeskedve Izmaelnek nevezi el, ami annyit jelent: „Isten meghallgatott szükségedben”. A muszlim hagyomány Izmael történetében az ígéret fiának születését látja beteljesedni. A feszültség miatt, amely ma olyan erőszakosan látszik megnyilvánulni az iszlám világgal szemben, nem szabad, hogy megfeledkezzünk a közös ősről, Ábrahámról.
Imádság az Egyházért
