Jézus Szentséges Szívének ünnepe
Jn 19,31–37. Lándzsaszúrás
31A
zsidók pedig, mivel a készület napja volt, kérték Pilátust, hogy törjék
meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak
ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt.
32Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztre feszítettnek, aztán a másiknak.
33Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték el a lábszárát,
34hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki.
35Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
36Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját meg ne törjék”. (Kiv 12,46; Zsolt 34,21)
37Egy másik Írás pedig azt mondja: „Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak.” (Zak 12,10)
Az Egyház ezen a napon Jézus Szentséges Szívét ünnepli. János azt írja: „…az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.” A liturgiában való emlékezés meghívás mindannyiunk számára, hogy figyelmünket annak a szívnek a misztériumára fordítsuk, amely kiüresítette magát a mi üdvösségünkért. Hússzív, amely megrendült, sírt, gyengéd lett, szenvedélyre gyúlt, soha nem önmagáért, hanem csakis másokért. Senkit nem részesített előnyben, kivéve a legszegényebbeket, a legkisebbeket, a leggyengébbeket, a bűnösöket. Nem olyan szív, mint a miénk, mely gyakran kőből van, érzéketlen még az ilyen nagy szeretet láttán is. Ennek a szívnek az együttérzéséből, megrendüléséből indult ki Jézus nyilvános működése. Máté azt írja, hogy Galilea városait, falvait járva Jézus szíve megesett a tömegeken, akik hozzá mentek, mert fáradtak és kimerültek voltak, mint a pásztor nélküli juhok (Mt 9,36). Elkezdte összegyűjteni őket, és gondoskodni róluk. Jézussal elérkezett végre a Jó Pásztor, akiről Ezekiel próféta beszélt: „Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról és magam ügyelek rájuk. Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen…” (Ez 34,11–12) János evangéliuma arra hív, szegezzük tekintetünket a keresztre feszítettre, arra a szívre, mely hagyta, hogy átszúrják értünk, hogy újra erőt adjon az embereknek a szeretetre.
A Szent Kereszt imádsága
