Szent Bonifác (†754) vértanú püspök emlékezete, aki a mai Németország területén hirdette az evangéliumot, fríz missziós útja során ölték meg.
ApCsel 22,30; 23,6–11. Pál a főtanács előtt Jeruzsálemben
30És fölzendűle az egész város, és lőn a népnek csoportozása. És megragadván Pált, kihurczolák őt a templomból, és az ajtók mindjárt bezárattak.
6Lőn pedig, midőn mentem, és Damaskushoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság vőn engem körűl az égből.
7És leesvén a földre, szózatot hallék, mely mondá nekem: Saul, Saul! miért üldözesz engem?
8Én pedig felelék: Ki vagy? Uram! És mondá nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, kit te üldözesz.
9És a kik velem valának, a világosságot láták ugyan, de annak szavát, ki velem szólott, nem hallák.
10És
mondám: Mit cselekedjen? Uram! Az Úr pedig mondá nekem: Fölkelvén, menj
Damaskusba, és ott megmondatik neked mindaz, mit cselekedned kell.
11És mivel nem láttam ama világosság fénye miatt, kézenfogva vezettetvén útitársaimtól, Damaskusba jövék.
A láncaitól megszabadult Pált a szanhedrin, vagyis a főtanács elé állítják, hogy tisztázza a vádak okát. Megpróbálja összefoglalni azt, amit már a védőbeszédében (ApCsel 22,1–21) elmondott, hangsúlyozva, hogy „teljesen tiszta lelkiismerettel” élt Isten színe előtt. A főpap szemtelenségnek tartja ezt a választ, ezért megparancsolja, hogy üssék arcul, szinte hajszálra megismételve így Jézus perének jeleneteit. Pál, aki belülről ismeri a szadduceusok és a farizeusok közötti különbségeket, ügyes húzással szembeállítja egymással a két csoportot, és előadja a halottak feltámadásába vetett hitét. A jelenlévők között felzúdulás támad, mígnem valaki az apostol pártját fogja, megjegyezve, amit Jézusról is mondtak: „Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben.” Az ezredes a kiéleződő vitával szembesülve úgy dönt, hogy Pált visszaviteti a cellájába, nehogy meglincseljék. Az éjszaka folyamán az apostol azt a küldetést kapta az Úrtól, hogy Rómáig hirdesse az evangéliumot: „Mert ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.” Pál útja most már világosan ki van jelölve: tanúságot kell tenned – mondja Jézus: az evangéliumot kell hirdetnie Rómában. Értékes jelzés lehet ez azok számára, akik szívesen leragadnak a belső vívódásaiknál, szem elől tévesztve az Úr mindig megújuló szavának való engedelmességet.
Imádság az Egyházért
