ApCsel 20,28–38. Pál az efezusi véneket Isten igéjére bízza
28Vigyázzatok
magatokra és az egész nyájra, melyen titeket a Szentlélek püspökökké
tett az Isten anyaszentegyházának kormányzására, melyet maga vérével
szerzett.
29Mert én tudom: hogy elmenetelem után ragadozó farkasok jőnek közétek, nem kimélvén a nyájat.
30És közőletek is támadnak hamisan szóló férfiak, hogy a tanítványokat magok után vonják.
31Azért vigyázzatok, megemlékezvén, hogy három esztendeig éjjel-nappal meg nem szűntem könyhullatásokkal inteni mindeniteket.Apost.cs. 19,10
32És
most Istennek ajánlak titeket és az ő malasztja igéjének, a ki hatalmas
fölépíteni és örökséget adni minden megszenteltek között.
33Senki ezüstét és aranyát, vagy ruháját nem kivántam,
34a mint magatok tudjátok; mert a mikre szükségem volt nekem és a velem levőknek, e kezek szerzették meg.Apost.cs. 18,3 Kor. I. 4,12 Tessz. I. 2,9 Tessz. II. 3,8
35Mindenben
megmutattam nektek, hogy munkálkodván, segíteni kell az erőtleneket, és
megemlékezni az Úr Jézus igéjéről, mert ő mondotta: Üdvösebb adni, mint
venni.
36És a mint ezeket mondotta, térdeire esvén, imádkozék mindnyájokkal.
37Ekkor nagy sírásra fakadtak mindnyájan, és Pál nyakába borúlván, csókolgaták őt,
38bánkódván leginkább azon szaván, melyet mondott vala, hogy többé nem látják az ő orczáját. És elkisérék őt a hajóra.
Isten szava őriz, védelmez és áld minket még azelőtt, hogy ránk lenne bízva a hirdetése. Jézus tanítványai csak akkor lesznek képesek elvinni az Igét másokhoz, ha hagyják, hogy az életük alapjává és támaszává váljon. Az evangélium nélkül az Egyház semmi, és még mi sem remélhetünk semmit, ahogy Jézus mondja: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Pál ezután felidézi személyes kapcsolatát a szegényekkel, akiket keze munkájával segített. Nemcsak hogy nem vágyott gazdagságra, hanem megélhetést teremtett magának, és munkával segítette a szegényeket. Mert – mondja – a keresztény ember elsődleges kötelessége a „gyengéknek támaszukra lenni”. Ez az első alkalom, hogy ezt a kifejezést (aszténosz, azaz ’erő, életerő nélküli’) az Újszövetségben általánosságban a szegényekre vonatkoztatva használja. A „támaszukra lenni” kifejezés azt jelenti, hogy „törődni”, személyesen felelősnek érezni magunkat az állapotukért. Pál ezen a ponton idézi Jézus egy nagyszerű mondását, amely összefoglalja a hívő ember életét: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” A görög makárion (’áldott’) szóval Pál ezt a mondást az evangéliumi boldogságokhoz kapcsolja. A szó szerinti fordítás így hangzik: „Az boldog, aki ad, nem pedig az, aki kap.” Ezt a mondatot kapcsolatba hozhatjuk egy másik evangéliumi mondattal: „Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,38) A Didakhé, a korai keresztény időkből származó ősi szöveg ezt a tanítást veszi át, amikor ezt írja: „Mindenkinek adj, aki kér tőled, és ne kérd vissza! Az Atya ugyanis mindenkinek adni kíván ajándékaiból. Boldog az, aki a parancs szerint ad, mert ártatlan.” (Az idézet Vanyó László fordítása.)
Imádság a szentekkel