Szent Iréneusz lyoni püspök és vértanú (130–202) emléknapja: Anatóliából érkezett a mai Franciaország területére, hogy hirdesse az evangéliumot.
Ter 18,1–15. A mamrei jelenés
1Ezután az Úr megjelent neki Mamre tölgyfáinál, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra bejáratánál ült.
2Fölemelte
tekintetét, és íme, három férfi állt előtte. Amint észrevette őket, a
sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük,
3és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam szemed előtt, ne haladj el szolgád mellett!
4Hadd hozzak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat, és pihenjetek le a fa alatt!
5Én
pedig hozok egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat, aztán
továbbmehettek, hiszen ezért tértetek be szolgátokhoz!” Azok így
szóltak: „Tégy, ahogy mondtad!”
6Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: „Siess, keverj be három véka lisztlángot, és készíts lepényt!”
7Maga
pedig elfutott az állatokhoz, hozott onnan egy fiatal és jól megtermett
borjút, odaadta a szolgának, és az sietve elkészítette.
8Azután fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá.
9Miután ettek, azok így szóltak hozzá: „Hol van Sára, a feleséged?” Ő azt felelte: „Itt, benn a sátorban.”
10Erre
az egyikük azt mondta neki: „Egy esztendő múlva, ilyen idő tájban
visszatérek hozzád, és íme, akkorra már fia lesz a feleségednek,
Sárának.” Amint Sára a sátor ajtaja mögött meghallotta ezt, elnevette
magát.
11Öregek voltak ugyanis mindketten, és élemedett korúak, Sárának megszűntek már megjönni az asszonyi dolgok.
12Nevetett tehát magában, s azt gondolta: „Miután megöregedtem, és az uram is vén, lehet-e még gyönyörben részem?”
13Így szólt erre az Úr Ábrahámhoz: „Miért nevetett Sára, s miért mondta: »Szülhetek-e még vénasszony létemre?«
14Túlságosan
csodálatos talán bármi is az Úrnak? Amint megmondtam, egy esztendő
múlva, ilyen időtájban, visszatérek hozzád, s fia lesz Sárának.”
15Sára azonban tagadta: „Nem nevettem!” – mert félelmében megrettent. De az Úr azt mondta: „Nem úgy van az, te bizony nevettél!”
Ábrahám és a három zarándok találkozása olyan pillanatban zajlik, amely nem tűnik a legkedvezőbbnek, vagyis a nap legforróbb órájában. A hely Hebron, pontosabban a Mamre tölgyes liget, egy szentély, amely később nagy hírnévre tett szert. Ábrahám sátra ajtajában ül, amely mindig egy kissé távolabb van az úttól. Ábrahám nem látja őket jönni, de amint észreveszi őket, odamegy hozzájuk. Lehetnének mindenre kész ellenségek vagy kereskedők is, mint azok, akik megveszik Józsefet, és elhurcolják rabszolgának Egyiptomba (vö. Ter 37). Ábrahám azonban nem fél, felkel, és eléjük megy; kegyelemnek tekinti érkezésüket. Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy „az isteni mindig meglepetésként érkezik”, ezért a legjobbat kínálja nekik, ami abban az időben és körülmények között adható a vendégeknek. Valójában az Úr abban a három idegenben rejtőzött el, ahogy maga a Biblia szövege mondja, és ahogy a Szentháromság ősi ikonja is ábrázolja, amely abban a három zarándokban látja az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ebben a látogatásban egy olyan ember életének nagy ígérete is megmutatkozott, aki nem rejtette véka alá bizonytalanságát és félelmét, hanem Sárával ellentétben Istenre bízta magát; aki örömmel nyitja meg szívét mindenkinek, még az idegennek is; találkozik Istennel, és megkapja az élet ígéretét. A Zsidóknak írt levél, amely ezt a bibliai helyet visszhangozza, ezt ajánlja: „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.” (Zsid 13,2)
Előesti imádság
