Szent Romuald (950–1027) remetének, a kamalduli rend alapítójának emléknapja
2Kor 11,1–11. Az ingyenesen hirdetett evangélium
1Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Kérlek, viseljetek el!
2Mert
Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis
titeket egy férfival, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.
3De
félek, hogy amint a kígyó félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti
értelmetek is elfordul a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadástól.
4Mert
ha valaki jön, és más Krisztust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy
más Lelket fogadtok be, mint amit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint
amit elfogadtatok, azt igen jól eltűritek.
5Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál,
6mert ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem, hiszen azt mindenben és minden tekintetben megmutattam nektek.
7Vagy
talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket
fölmagasztaljalak, mikor Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek?
8Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak.
9Amikor
nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére,
mert amiben hiányt szenvedtem, azt pótolták a Makedóniából jött
testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és
vigyázni is fogok.
10Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ezen a dicsőségemen ezután sem engedek csorbát ejteni Achája vidékein.
11Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
Az apostol Krisztus jegyeseként ábrázolja a közösséget, önmagát pedig atyaként, aki éberen virraszt és őrködik felette, hogy tisztán vezethesse a vőlegényhez. Hatásosan érzékelteti, milyen mélyen átéli pásztori felelősségét. Mint jó atya, éber a virrasztásban, mert attól tart, hogy megismétlődhet a földi paradicsom drámai jelenete, amikor Évát megkörnyékezte a kígyó. Valóban, volt, aki hagyta magát elcsábítani a kígyótól, ezektől a „fő-fő apostoloktól”, ahogyan ellenfeleit Pál gúnyosan nevezi, és akik egy másik evangéliumot hirdetnek, nem azt, amit tőle hallottak. Pál célja az, hogy megérintse hallgatói szívét, s megnyerje őket Krisztusnak. Ez a nyereség az ő igazi fizetsége, az egyetlen dolog, amire számít. Ezért nem is kér semmiféle juttatást a korintusiaktól. Segítséget kapott más közösségektől: „Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak.” Az apostolokat és a misszionáriusokat általában a közösség tartotta el. Pál is ismerte ezt a szokást, de ebben a városban szándékosan nem akart élni vele, sőt, dicsőség és erő volt számára abban, hogy fizetség nélkül hirdette az evangéliumot Korintusban. Ezt a közösség iránti figyelem és szeretet jelének szánta. Az apostol szavaiban lángol a szeretet az evangélium és a közösség iránt, amelyért oly sokat és teljesen ingyen fáradozott, kizárólag atyai szeretetből; írja is, hogy ez a szeretet annyira erős, hogy semmi sem változtathatja meg. Ez a szenvedélyes apostoli szeretet mindannyiunk számára felhívás, melyet az Isten szava tár ma elénk, hogy mi is magunkévá tehessük.
Imádság az Egyházért
