Péld 8,22–31; Zsolt 8; Róm 5,1–5; Jn 16,12–15
A pünkösd utáni első vasárnapon a Szentháromságot ünnepeljük, Isten misztériumát, amely hitünk középpontjában áll. János evangéliuma megőrzött néhányat azokból a szavakból, amelyeket Jézus az utolsó vacsorán mondott a tanítványoknak, és amelyekben jelezte az Atyához vezető utat. A Lélek lesz az, aki vezetni fogja őket: „…amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.” A Lélek Isten szíve, Isten világa, Isten élete, aki az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti szeretetközösség élete felé fogja terelni a tanítványokat. Jézus Istene háromtagú „család”, amelynek egysége az őket összekötő szeretetből fakad. Úgy is mondhatnánk: annyira szeretik egymást, hogy egyek. Ez a felfoghatatlan „család” azért lépett be az emberi történelembe, hogy mindenkit arra hívjon, hogy ennek a családnak a részese legyen. Mindenki arra van meghívva, hogy részese legyen ennek az egyedülálló „isteni családnak”. A történelem kezdetén és végén az Atya, a Fiú és a Szentlélek e közössége áll. A szentháromságos horizont mindannyiunkat körülölel, senki sincs kizárva.
Az Egyház és minden közösség ebből a misztériumból fakad. Nem „alulról” születik, nem a nagylelkű szívek elkötelezettségének vagy lendületének gyümölcse, nem az egyének összessége, akik úgy döntenek, hogy együtt lesznek. A hívők közössége felülről jön, egy olyan Istentől, aki az Atya „közössége” a Fiúval és a Szentlélekkel. Az Egyház tehát, ahogy a II. Vatikáni Zsinat kimondja, mindenekelőtt misztérium, amelyet szemlélni, befogadni, tisztelni, ápolni, védeni és szeretni kell, illetve tanúságot kell tenni róla a világban, hogy az általa megélt közösség sokak számára vonzó legyen. Ez a szeretet misztériuma, amely külsődleges, amely kihozza az embert az önmagába zártságból, hogy az egész világ újra felfedezze a közösséget, amely minden népet egyesít. Ez magának Istennek a misztériuma, aki először a teremtésben lépett ki önmagából, majd ezt folytatta Noéval, Ábrahámmal és Mózessel. Végül pedig elküldte Fiát, hogy az egész emberi családot testvéri közösségbe gyűjtse.
Imádság az Úr napján
