2Kor 9,6–11. A nagylelkű adományozás öröme
6Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.
7Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. (Péld 22,8G)
8Isten
pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy
mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden
jótéteményre,
9amint írva van:
„Bőven adott a szegényeknek;
igazságossága fennmarad örökkön örökké.” (Zsolt 112,9)
10Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül, (Iz 55,10) megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igaz voltotok gyümölcsét. (Oz 10,12G)
11Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, amely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.
12Mert
ennek a szolgálatnak a teljesítése nemcsak azt adja meg, amire a
szenteknek szükségük van, hanem sokakat hálaadásra is késztet Isten
iránt.
Már a Második Törvénykönyv ezt írta a szükséget szenvedő testvérről: „Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal.” (15,10) A zsoltáros, akit Pál is idéz, így énekel: „Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.” (vö. Zsolt 112,9) A nagylelkűség és az öröm, amelyek a krisztusi szolidaritást jellemzik, megszabadítják a szívet a birtoklás rabszolgaságából, és hasonlóvá teszik Jézus szívéhez, aki „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,6–7), ahogyan Pál írja majd a filippieknek. A nagylelkűség gazdagítja azt, aki ad, kiérdemli Isten kegyelmét és azok imádságát, akik kapnak. Közös meggyőződése az egyházatyáknak is, hogy a szegények közbenjárnak majd értünk Istennél. Az alamizsna, amit a kezükbe csúsztatunk, kincsünk lesz a mennyben. Igen, amit a szegényeknek adunk, az Isten kezébe jut a mennyben. Az apostol ezért azt sugallja, hogy az adakozás szent szolgálat, amit magának Istennek nyújtunk. Nem egyszerűen a szolidaritás cselekedetéről vagy osztozkodásról van szó, hanem arról, hogy válaszoljunk Isten kegyelmére; tőle kaptunk ugyanis mindent. Jézus azt mondta: „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Lk 6,38)
Imádság a szentekkel
