Július 21., hétfő

 

A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak.

 

Kiv 14,5–18. Veszedelem útban az ígéret földje felé

⁵Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: „Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?”⁶Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét,⁷vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett.⁸Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki.⁹Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő táborban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harci szekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben.¹⁰Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték tekintetüket, és meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak,¹¹Mózesnek pedig azt mondták: „Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból?¹²Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában!”¹³Mózes erre azt mondta a népnek: „Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem!¹⁴Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni!”¹⁵Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak!¹⁶Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd kétfelé, hogy szárazon átmehessenek Izrael fiai a tenger közepén!¹⁷Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy utánatok menjenek. Akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész hadseregén, harci szekerein és lovasain.¹⁸Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok az Úr – amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész hadseregén, harci szekerein és lovasain!”

Az átkelés a Vörös-tengeren két részre osztja a történelmet, és párhuzamba állítható a Jordánon való átkelés történetével (Józs 1,10–18; Zsolt 114). A szövegrész rávilágít arra, hogy mennyivel erősebb Isten az egyiptomi hatalomhoz képest. Isten Mózeshez intézett szavai azok, amelyek előmozdítják az eseményeket. A nép hallgat Mózes szavára, és útnak indul Egyiptomból Palesztina irányába. A fáraó haragra gerjed, egyrészt azért, mert nagyszámú értékes munkaerőt veszített, másrészt pedig azért, mert megalázónak érzi, hogy a zsidók elmenekültek. Azonnal sereget küld utánuk, hogy fogják el és kísérjék vissza őket Egyiptomba. Izrael népe valójában igen kicsiny az egyiptomi sereghez képest. Amikor meglátják, hogy követik, sőt már majdnem utolérték őket, nagyon megrettennek. Panasszal fordulnak az Úrhoz, Mózest pedig felelősségre vonják. Nem bíznak többé Isten erejében, úgy érzik, az ellenség karmai közé kerültek. A szabadság útján való elindulás, annak elhatározása, hogy követni fogjuk az Urat, mindig harc eredménye. Elengedhetetlen, hogy megváltozzék a szívünk, vagyis hogy Istenbe helyezzük a reményünket. Hányszor előfordul, hogy megadjuk magunkat az első nehézségek láttán! Ahogy a nép meglátja, hogy sarkukban vannak az egyiptomiak, előttük pedig ott a Vörös-tenger, úgy érzik, elvesztek. Rátámadnak Mózesre. Az Úr azonban ismét közbelép: Mózest is felelősségre vonja, amiért hagyta, hogy a nép panasza elbátortalanítsa, és megparancsolja neki, hogy mindenki azonnal keljen útra. Az Úr, aki kihozta a népet Egyiptomból, nem hagyja magukra őket. A bibliai szakasz elénk tárja Isten csodálatos közbelépését. „Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta.” Utalás történik az egyiptomiak vereségére is, az is Isten műve. Ő megvalósította azt, ami teljességgel lehetetlennek tűnt, Izrael pedig elindulhatott a szabadság felé.

Imádság a békéért