Ter 44,18–21.23b–29; 45,1–5. Kiengesztelődés a testvérek között
Júda, az egyik testvér végre elismeri felelősségét. Nem él
többé megtévesztéssel, nem gondolja azt, hogy a hallgatás vagy a hazugság
megoldja a problémát. A kiengesztelődés akkor veszi kezdetét, amikor nyílt
szívvel fordul József felé, akit még nem ismert föl. Nekik sem könnyű
visszatalálni a testvérükhöz. Akkor sikerül, amikor végre beszélni tudnak apjuk
fájdalmáról, amit az váltott ki, hogy szeretett feleségétől született két fia
közül az egyik meghalt. Amikor a testvérek behajították Józsefet a kútba, hogy
megöljék, sem rá, sem az apjukra nem voltak tekintettel. Akkor találunk vissza
a testvériség útjára, ha fölvállaljuk a testvérünket, végre az őrzői leszünk,
és megértjük az apa fájdalmát. Amikor József meghallgatja Júda őszinte szavait,
és értesül apjuk fájdalmáról, nem bírja tovább türtőztetni magát, s miután
egyedül maradt testvéreivel, ebben a bensőségességben végre fölfedi kilétét, és
sírva fakad. Jézus is sírva fakad majd a pásztor nélkül maradt, fáradt juhok
láttán. Sírva fakad, amiért Jeruzsálem nem hallgatott rá, és nem változott meg.
A testvérek megrémülnek, amikor fölismerik Józsefet. A kegyelem végre
fölolvasztja a szíveket, és lehetővé teszi, hogy találkozzanak egymással.
József, ahogyan Jézus is, föltárja előttük, Isten azért küldte előre őt, hogy
megmenthesse a többieket, és hogy minden, még a fájdalom is része az ő
könyörületes tervének. József az, aki magára veszi a testvérek gondját, hogy
ismét egymással kiengesztelődve élhessenek egyetlen családként.
Imádság az Egyházért
