Szent Benedek (†547 k.) emléknapja, a nyugati szerzetesek atyjáé, aki a nevét viselő regulával vezeti őket.
Ter 46,1–7.28–30.
Jákob elindul Egyiptomba
József hosszú története, álmainak története – melyeket
testvérei irigyen fogadtak, s amelyek miatt végül erőszakos tettre ragadtatták
magukat vele szemben – annak elbeszélésével ér véget, hogy találkozik az
apjával. Jákob, aki Kánaánban maradt, halála előtt szeretné még egyszer látni a
fiát. Úgy dönt tehát, hogy elmegy Egyiptomba. Nem halhat meg anélkül, hogy ne
találkozzon vele, ezért útra kel. Minden családtagját magával viszi, hogy
mindenki kiengesztelődjön azzal a fiával, akit eladtak az egyiptomiaknak. A
találkozás nagyon megható, és Jákob maga is kiengesztelődik a saját életével,
olyannyira, hogy így kiált föl: „Most már szívesen halok meg.” Jákob valódi
vágya az, hogy senki ne vesszen el Isten népéből. Ezért kel útra akkor is, ha
az ő korában az utazás már sok kényelmetlenséggel és veszéllyel jár, hogy
rátaláljon az álmok gyermekére. Amikor meglátja, megérti, hogy Isten áldása
valósággá vált. A testvérek gyilkos féltékenysége amiatt, hogy jobban szerette
az álmodozó fiát, a gonosz műve volt, és viszályhoz vezetett. Az Úrral együtt
azonban mindenki a jóért munkálkodik, az a legnagyobb az emberek között, aki
szolgává lett értünk. A különbözőség – ez esetben az, hogy József álmokat
látott – gazdagságot jelentett a testvérek számára, még akkor is, ha nem voltak
tisztában a jelentőségével, sőt elutasították és el is adták az öccsüket
miatta. József nem azért kapta a karizmáit, hogy megosztottságot keltsen, még
kevésbé azért, hogy viszályt szítson. Éppen ellenkezőleg, Isten ajándéka volt
számára azért, hogy mindenki javára éljen vele.
A Szent Kereszt
imádsága
