Ter 21,5.8–20. Izsák születése
5Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák.
6Sára pedig azt mondta:
„Isten nevetést szerzett nekem,
s aki csak meghallja, együtt nevet velem!”
7Azután azt mondta:
„Ki mondta volna Ábrahámnak,
hogy Sára még fiút fog szoptatni,
hisz vénségében szültem neki!”
*8Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.
*Hágár és Izmael9Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak:
10„Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!”
11Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt.
12De
Isten azt mondta neki: „Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód
dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák
utódait fogják utódodnak nevezni.
13Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!”
14Kora
reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet,
rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment,
és összevissza bolyongott Beerseba pusztájában.
15Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá.
16Aztán
elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta
ugyanis: „Ne lássam meghalni a gyermeket!” Leült tehát átellenben, és
hangos sírásra fakadt.
17Isten
azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította
Hágárt a mennyből: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten
a gyermek hangját arról a helyről, ahol van.
18Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!”
19Isten
azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat.
Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek.
20Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle.
A Sára és Hágár, valamint a fiaik közötti ellentét rávilágít arra, hogy minden embernek megvan a maga fontos és pótolhatatlan szerepe az üdvtörténetben. Az Úr mindenkiről gondoskodik, de mindig ő dönti el, kire milyen feladatot bíz. Időnként Isten terve az egyes emberek szeszélyein keresztül valósul meg. Miközben a szentíró leírja a rabszolganő, Hágár elűzését, amire Sára kérésére került sor, hogy Izsák érdekei érvényesülhessenek, azt is hangsúlyozza, hogy Ábrahámot nyugtalanította a gondolat, hogy elveszítheti fiát, Izmaelt. Csak akkor volt hajlandó eleget tenni a kérésének, amikor megbizonyosodott arról, hogy ezen a fájdalmas elszakadáson keresztül valósul meg Isten akarata. A két fiútól ugyanis két különböző nép származik majd, melyeknek eltérő lesz a történelme, de mindkettő egyformán nagy lesz. Izrael népe azonban Izsáktól ered majd. „Hallgass Sárára” – mondja az Úr Ábrahámnak. Sára szavai profetikus szavaknak bizonyulnak, még akkor is, ha emberi megfontolásból erednek, mert az asszony valamiképpen olvasott a jelekben, és képes volt előmozdítani Isten akaratának beteljesülését. Ezen szentírási szakasz alapján Sárát a zsidó hagyomány a hét prófétanő közé sorolja Mirjammal, Deborával, Huldával (a Szentírás csupán hármójukat nevezi prófétanőnek), Hannával, Abigaillal és Eszterrel együtt. De Isten szava az egyiptomi Hágárnak is felnyitja a szemét, és megmondja, mit tegyen, hogy életben maradjon.
Imádság a szentekkel
