A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe
Kiv 3,1–6.9–12. Az égő csipkebokor
1Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez.2Ekkor megjelent neki az Úr angyala, a tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el.3Erre Mózes így szólt: „Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor!”4Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, Isten megszólította őt a csipkebokor közepéből, és azt mondta: „Mózes, Mózes!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!”5Az Úr ekkor így szólt: „Ne lépj közelebb! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!”6Azután azt mondta: „Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.” Mózes erre eltakarta az arcát, mert nem mert Istenre nézni.
9Mert Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam sanyargatásukat, amellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket.10Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!”11Mózes erre azt felelte Istennek: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kivezessem Izrael fiait Egyiptomból?”12Ő
azt mondta neki: „Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én
küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok
szolgálni Istennek!”
Mózes már nem méltatlankodott az őt ért igazságtalanság miatt, nyugodt életet élt családjával. Ám az Úr nem feledkezett meg népe nyomorúságáról, és égető tűzként tört be Mózes életébe. Isten szeretetének tüze, felháborodásának tüze népének szolgasorsa miatt váratlan módon jelenik meg egy elfeledett, csüggedt ember előtt, aki azzal van elfoglalva, hogy a nyáját legeltesse. Az Úr odamegy hozzá, és a nevén szólítja. Mózes azonnal bizalommal válaszol. Ez történik mindannyiunkkal, amikor a keresztény közösség szent földjén, az imádság helyén kinyitjuk a Szentírást, és Isten szól hozzánk. Szavának tüze felébreszt minket hajszolt, szétaprózódott életünkből. Egy olyan Istennel kerülünk ezáltal kapcsolatba, aki a történelem Ura, olyan férfiakkal és nőkkel, akik bennünket megelőzve bizalommal válaszoltak: „Itt vagyok.” Egyetlen ember hite miatt Isten megmentett egy egész népet. „Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket.” Az Úr nem érzéketlen. Népe kiáltása meghatja, és úgy dönt, leszáll a mennyből, hogy megszabadítsa. Isten leereszkedik, ez még inkább láthatóvá válik Jézusban, a szenvedő szolgában, aki magára vette nemcsak Izrael népének, hanem az egész világnak, így minden népnek a fájdalmát. Mózes kifogása gyakran a mi kifogásunk is: „ki vagyok én”, hogy elmenjek megszabadítani a szolgák népét, hogy szembeszálljak egy olyan erős emberrel, mint a fáraó? Az Úr ott lesz mindannyiunk mellett. Nem vagyunk egyedül a gonosz ellen vívott harcban, nem csak mi állunk a szenvedők mellett. Isten a mi erőnk. Ezért szolgáljuk őt a hegyen, ahol megjelent, és beszélt hozzánk.
Imádság a szentekkel
