Ter 41,55–57; 42,5–7a.17–24a.
Éhínség Egyiptomban
Az éhínség újra közel hozta egymáshoz a testvéreket, akiket
megosztott a féltékenység, ahogyan az a tékozló fiúval is történt, aki akkor
talált vissza önmagához és az apai házhoz, amikor a legnehezebb helyzetben
volt, amikor az éhhalál fenyegette. József bőségben él. Neki van kenyere,
miközben az éhínség sokak életét megnehezíti, tönkreteszi. Ezért úgy dönt, hogy
nemcsak az egyiptomiaknak ad el gabonát, hanem mindenkinek, akit az éhínség
sújt. A szolidaritás lelkülete nemcsak azt teszi lehetővé számára, hogy
enyhítse az éhezők szenvedését, hanem azt is, hogy megtalálja a testvéreit, és
újra felépítse velük a megszakadt kapcsolatokat. A felebarát iránti szeretet
mindig segít abban, hogy újra fölfedezzük a testvériséget. József nem fedi föl
magát azonnal a testvérei előtt. A kiengesztelődés nem egyszerű érzés, be kell
hozzá járnunk egy belső utat, melynek során megváltozik a szívünk. József
próbára teszi testvéreit. Ily módon segít nekik is, hogy újra átéljék a
helyzetet, ami annyi szenvedést okozott neki, és amit ők is nehéz súlyként
cipeltek szívük mélyén. József története emlékeztet Jézuséra, aki kiengeszteli
egymással a testvéreket, és olyan kenyeret ad nekik, ami megmenti őket. Jézus
segít a tanítványoknak, hogy megszabaduljon a szívük a bűn súlyától. Tudja, mi
az, ami elnehezíti a szívet, és úgy segít nekünk ennek megértésében, hogy
közben nem aláz meg, nem nyom agyon. Irgalmassága és bocsánata segítségével nem
egyszerűen megszabadulunk a bűn súlyától, de segítséget kapunk ahhoz is, hogy
megváltozzon a szívünk, és megteljen az ő szeretetével.
Imádság a szentekkel
