Szent Jakab apostolnak, Zebedeus fiának emléknapja: az apostolok közül ő szenvedett elsőként mártírhalált; sírját a spanyolországi Santiago de Compostelában tisztelik.
Mt 20,20–28. Jakab, Zebedeus fia
20Akkor Zebedeus fiainak anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.21Jézus
megkérdezte: „Mit kívánsz?” Az így válaszolt: „Rendeld el, hogy az én
két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön
országodban.”22Jézus
ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből,
amelyből én inni fogok?” Azt felelték neki: „Tudunk!”23Ő
erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok, ám nem az én
dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az a hely
azoké lesz, akiknek Atyám készítette.”✴24Amikor a többi tíz ezt meghallotta, nagyon megharagudott a két testvérre.25Jézus
azonban magához hívta őket, és így szólt: „Tudjátok, hogy a nemzetek
fejedelmei zsarnokoskodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak
felettük.26Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok,27és aki első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.28Ahogyan az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és odaadja az életét váltságul sokakért.”
Ma az Egyház Jakab apostolra emlékezik. Jézus a Galileai-tó partján találkozott Jakabbal, és meghívta, hogy testvérével, Jánossal együtt kövesse őt. Jakab azonnal meghallotta Jézus hívását, és követte őt. Ezzel vette kezdetét a „idősebb” Jakab (megkülönböztetendő a másik azonos nevű apostoltól) tanítványi küldetése. A többiekhez hasonlóan ő sem értette meg mindig az Úr szeretetének az életére vonatkozó tervét, és akárcsak a többiek, ő is engedett a kísértésnek, hogy helyet és szerepet kérjen maga számára. Valójában tanítványnak lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy a Mestert hallgatjuk, nem pedig azt, hogy a saját helyünket keressük. A két fiú anyjának kérése, hogy gyermekei Jézus jobbján kapjanak helyet, nem volt ártatlan, de a többiek féltékeny reakciója sem váratott magára. Jézus türelmesen helyreigazította és tovább tanította őket. Jakab pedig, aki talán nem is értette meg teljes egészében Jézus válaszát, nem hagyja el, hanem követi és hallgatja őt. Kész volt elfogadni a helyreigazítást is a Mestertől, amikor testvérével együtt túlzott buzgóságból az ég tüzét akarták lehívni, hogy elpusztítsák vele azokat a szamaritánusokat, akik nem akarták befogadni Jézust. A feltámadt Jézussal való találkozása és az, hogy a szívébe fogadta a Szentlelket, az evangélium tanújává tették egészen a vértanúságig. A hagyomány szerint ő volt az első apostol, aki mártírhalált halt. Azon a napon Jakab ugyanabból a kehelyből ivott, amelyből annak idején Jézus. Élete a Mester életéhez vált hasonlóvá: odaadta másokért. Jakab a végsőkig engedelmeskedett, és így beteljesítette a küldetést, amelyet Jézus rábízott.
Az apostolok imádsága
