Ter 49,29–33; 50,15–26a. Jákob halálától József haláláig
Jákob megtalálta szeretett fiát. Azt kéri szeretteitől, hogy
oda temessék el, ahol Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka és Lea nyugszik. A bibliai
szöveg úgy írja le a halált, mint az elődökkel való egyesülést. Ahogyan az
életet úgy kapjuk, hogy egy történet részei vagyunk, úgy a halál is új életre
támadás, ahol viszontlátjuk azokat, akik átadták az életet nekünk, és akik ott
vannak az élet teremtőjével és szerzőjével együtt. József testvérei félni
kezdenek. A bűn a testvérek közti kiengesztelődés ellenére félelmet hagyott
maga után, ott is rosszat látnak, ahol nincs. A bűn árnyékká válik, mely
bizalmatlanságot szül, gyanút kelt, rossz gondolatokat sugall, és védekezésre
ösztönöz. Úgy látszik, a bűn mindig nagyobb meggyőző erővel bír, mint a
megbocsátás. A testvérek azt kérdezgetik egymástól, vajon apjuk halála után
József nem bánik-e majd ellenségként velük, nem adja-e majd vissza mindazt a
rosszat, amit tettek vele. Védeni akarják magukat, így apjukat használják föl,
hogy általa védjék meg azt a testvéri összetartozást, amit ők maguk romboltak
le. Gyakran hisszük, hogy okosak vagyunk, és meg tudjuk védeni magunkat a
gonosztól, amely pedig valójában foglyul ejt minket. A testvéreknek nagyon
nehezükre esik hinni a kiengesztelődésben, az irgalomban. Továbbra is azt
hiszik, József is hozzájuk hasonlóan gondolkodik, pedig valójában testvérük
egészen más, mint ők. Ő az igaz hívőkhöz hasonlóan, akik tisztelik atyáik
örökségét, nem engedi, hogy a gonosz befolyásolja: „Ti rosszat forraltatok
ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van.” A gonosz
gonoszságot szül, és beszennyezi a jót. Csak a szeretet képes megtörni a
gonoszság láncolatát és azt a gondolkodást, amely folyton újrateremti a rosszat.
Előesti imádság
