A betániai Mártára, Máriára és Lázárra emlékezünk, akik Jézus barátai voltak.
Imádkozzunk minden súlyos betegségben szenvedőért és a haldoklókért!
Jn 11,19–27. Márta, Mária és Lázár
19Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.20Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt.21Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.22De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.”23Jézus azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.”24Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”25Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,26és mindaz, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?”27Azt felelte: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.”
Az Egyház ma Mártára, Máriára és testvérükre, Lázárra emlékezik. Jézus barátai ők, a nevükkel többször találkozhatunk az evangéliumokban. Befogadták Jézust a házukba, ezzel példát adnak számunkra is. János evangéliuma egy drámai pillanatban mutatja meg ezt a családot: Lázár, aki súlyos beteg volt, meghalt. Jézus úgy dönt, hogy elmegy hozzájuk Betániába, tanítványaival együtt. Márta eléje sietett, fogadta őt, Mária viszont otthon maradt. „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” Szemrehányásnak tűnhetnek ezek a szavak, pedig a hitről tanúskodnak. Márta ugyanis tudja, hogy Jézus jelenléte az életet jelenti. Lázár nővérének ezek a szavai elvezetnek minket sok beteghez, időshöz, magányos emberhez, akik gyakran elszigetelődve élnek, és nem jutnak orvosi ellátáshoz. Éppen Mártának ezek a szavai emlékeztetnek minket arra, hogy Jézus soha nincs távol a szenvedő ember életétől. Ő, ahogy Lázár esetében is tette, közel lép a beteghez, és minket is hív, hogy kövessük őt. Minden tanítványnak emberi érzéseket kell táplálnia a szívében, melyek hozzásegítenek ahhoz, hogy szolidáris, testvéri, emberi társadalmat építsünk fel. Ehhez szükség van a szív megtérésére, vagyis arra, hogy ugyanolyan érzéseket tápláljunk magunkban, mint Jézus Lázár iránt. Barátja halála miatt Jézus megrendül, és könnyekre fakad, s kéri, hogy vezessék el a sírjához. Mártának azt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Jézus kérdése mindannyiunknak szól, és meggyújtja a remény fényét. Márta pedig azt válaszolja: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” Tegyük mi is magunkévá Márta hitvallását.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
