Július 22., kedd

 

Szent Mária Magdolna emléknapja, aki hírét vitte a tanítványoknak, hogy az Úr feltámadt.

 

Jn 20,1.11–18. Az üres sír

¹A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól.²Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!”³Erre Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz ment.⁴Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz.⁵Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be.⁶Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat⁷és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összegöngyölve.⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.⁹Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.¹⁰A tanítványok ezután ismét hazamentek.

Jézus megjelenik Mária Magdolnának

✴¹¹Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, behajolt a sírboltba.¹²Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.¹³Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!”¹⁴Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.¹⁵Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!”¹⁶Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester.¹⁷Jézus így szólt hozzá: „Ne tartóztass engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”¹⁸Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” – És elmondta Jézus szavait.

 

Ezen a napon Mária Magdolnára emlékezünk. Jézus nyilvános galileai működése kezdetén találkozik a Magdalából származó Máriával; hét ördögtől szabadítja meg. A mai evangélium azt írja, Mária az üres sír mellett áll, és sírdogál. Nem könnyű ott maradni egy sír mellett, egy hatalmas szenvedés mellett. De ilyen erős az a szeretet, amely a magdalai Máriát Mesteréhez köti. „Asszony, miért sírsz?” – kérdik az angyalok, majd ugyanígy Jézus is. Mária könnyei nagy szeretetről, a halál elleni lázadásról árulkodnak, és arról, hogy nincs igazi feltámadás, ha valaki nem megy keresztül ezeken a könnyeken és ezen a kérdésen: „Miért sírsz?” A Mária Magdolnához intézett kérdés ma is sok sír és fájdalmas helyszín előtt hangzik el: kezdve a háború által sújtott helyektől, Ukrajnában és máshol a világban, azok fájdalmáig, akik egyedül érzik magukat az élet nehézségeivel és gondjaival szemben. Mit keresel? Oly sokan keresnek békét, jövőt, barátokat, értelmet az életüknek. Jézus mindez maga volt Mária számára. És Mária Magdolna, akit az Egyház az apostolok apostolának nevez, számunkra a tanítvány és az apostol példája lesz, annak példája, hogy hogyan engedjük, hogy inspiráljon bennünket a „mester”. Mi is átélhetjük ugyanezt az együttérzést, sírva az üres sír előtt – különösen ebben az időszakban, amikor a történelem távolodni látszik Istentől –, bátran közvetítve a feltámadás örömét mindenki számára. A magdalai Máriához hasonlóan vigyük el mi is a feltámadás reményét oda, ahol nincs belőle!

Imádság az Úr anyjával, Máriával