A fiatalon meggyilkolt kongói Floribert Bwana Chui emléknapja, akit ismeretlenek öltek meg Gomában 2007-ben, mert nem hagyta magát megvesztegetni.
Ter 32,23–33. Jákob harcol Istennel
23Miután igen korán felkelt, fogta két feleségét, két szolgálóját, valamint tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
24Vette őket, átvitte a folyón mindannyiukat, és mindent, ami hozzá tartozott,
25aztán egyedül maradt.
És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig.
26Amikor
azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát,
s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina.
27Aztán arra kérte: „Eressz el, mert elérkezett már a hajnal!” Ő azt felelte: „Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz!”
28Erre a férfi megkérdezte: „Mi a neved?” Ő azt felelte: „Jákob.”
29A
férfi ekkor így szólt: „Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izraelnek!
Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél!”
30Erre
Jákob megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, mi a neved?” Az így felelt:
„Miért kérdezed a nevemet?” És azzal megáldotta őt azon a helyen.
31Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: „Színről színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem!”
32A nap éppen akkor kelt föl fölötte, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított.
33Emiatt nem eszik meg Izrael fiai mind a mai napig azt az inat, amely a csípőben van: mert ő megérintette Jákob csípőjének inát.
Jákob nehéz helyzetben van. Vissza akar térni az ígéret földjére, de fél a testvérével, Ézsauval való találkozástól, mivel haragban váltak el egymástól. Szeretne békét kötni Ézsauval, mert jól tudja, hogy csak az hoz megnyugvást, ha a testvéri kapcsolaton keletkezett sebet begyógyítja. A magány bizonytalanságában Jákobnak meg kell vívnia egy rejtélyes alakkal, akiről a Szentírás nem árulja el azonnal, hogy kicsoda. Úgy tűnik, hosszú útja során Jákob megfeledkezett arról, hogy Isten vele van. Nem így az Úr. Ő nemcsak hogy nem feledkezett meg róla, hanem mellette van. Küzdeni kezd vele azért, hogy Jákob újra felismerje az erőt, amely az ő közelségéből fakad. Ez a bibliai történet azt sugallja, hogy a hívő ember élete folytonos harc önmagával. Az Úrhoz való hűség küzdelemmel jár, küzdünk azért, mert féltjük Isten szent dolgait, félünk, hogy megfeledkezünk szavairól. A harc pillanatában bekövetkezett névváltás – Jákobot attól kezdve Izraelnek hívják – azt jelzi, új hivatást kapott, hogy együtt vívja Istennel a jó harcot a népek üdvösségéért. Amikor magunkkal harcolunk azért, hogy Istennel legyünk, akkor egyben Istennel együtt harcolunk a gonosz ellen, mely lerombolja a békét a népek között. Az Istennel való küzdelem – az a színről színre látás, amiről Jákob beszél – az imádság és a meghallgatás ideje, amely által az Úrral együtt részt vehetünk a föld minden népének üdvtörténetében.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
